A magyar szórakoztatóipar aranykora I.
Kabos Gyula
Láttunk már másik sorozatomban jó néhány filmet. Ilyenkor az olvasóban könnyen felmerülhet a kérdés, hogy mégis kik ezek a színészek? Miért is olyan híresek? Milyen életük volt? Új sorozatomban pontosan ezt fogom kideríteni – bár nem csak az akkori kor színészeiről, hanem énekeseiről is. Úgyhogy szeretettel ajánlom figyelmükbe ezt is olvasásra!
A magyar komédia egyik hatalmas atyja, az ő szerepei és eljátszásai is tökéletesen bemutatják, hogy mi is a vígjáték maga – ám mégis némi tragikus vonással. Ez persze nem más, mint Kabos Gyula, a hatalmas filmsztár a magyar filmiparban.
1887. március 19-én született Budapesten egy középosztálybeli, zsidó családban. Eredeti neve Kann Gyula volt, amit színészi pályafutása előtt változtathatott meg, 1910 körül, ami igazán gyakori jelenség volt a színészek körében. Tanulmánya mellett a Solymosi Elek színiiskolát is elvégezte, majd karrierjét Szabadkán kezdte meg. Ott pedig megismerkedett legjobb barátjával, Gózon Gyulával, akivel, ha úgy adódott, együtt színészkedett.
Első színpadi fellépése statisztaként történt a Népszínházban. Lámpavivő volt, ám izgalmában félrelépett, és a zenészekhez esett, így a zene is leállt. Erre ekképpen emlékezett vissza:
„… így lett az én első fellépésem lelépés. Szóval mindjárt a pályakezdeten azt csináltam, ami később is megmaradt szerepkörömnek: tragikus figurát alakítottam. Komikus volt, mert nevettek az emberek – tragikus volt, mert úgy megütöttem magam, hogy utána két hétig nyomtam az ágyat.”
Itt fontos megemlíteni, hogy Kabos karrierje elejétől kezdve tragikus figurát szeretett volna alakítani. A közönség azonban mindig komikus szerepben szerette látni őt, és soha nem tudta komolyan venni. A Vígszínházban egy zenés vígjátékban egyszer súgót játszott, aki megtudja, hogy az unokája meghalt. Egy megható francia dalt kellett énekelnie, de a meghatódás helyett a közönség nevetett és tapsolt. Kabos állítólag úgy jött le a színpadról: „Nem megy. A közönség nem vesz komolyan.”
Pályája során egész sok helyen és színházban megjelent: Zomborban, legtöbbször Budapesten, de többször is megfordult Nagyváradon is. Itt nősült meg 1918-ban Puhalag Máriával, akinek volt egy nevelt lánya, ám később született egy közös gyermekük is: Kabos István György.
Nagyváradhoz több története is fűződik. 1918-ban színházat szeretett volna alapítani, de erőforrás- és pénzhiány miatt ez nem nagyon sikerült. Még 1912-ben pedig barátjával, Gózonnal elkészítettek egy saját filmet Szoknyahősök címmel. A film sajnos mára elveszett, de az akkori sajtó lelkesen írt róla.
Első legnagyobb színházi sikere a Renaissance Színháznál volt, ahol főszerepet kapott a Szonkin és a főnyeremény című tragikomédiában, amelyről maga Kosztolányi Dezső írt színbírálatot. Majd 1929-ben hat hónapra a Fővárosi Operettszínház igazgatója lett, de hamar megbukott, és elvesztette vagyonát.
A filmiparban pedig az 1931-es Hyppolit, a lakáj című film hozta meg számára az áttörést a főszereppel, amit az utolsó pillanatban adott át neki a rendező, Gózon Gyula.
A zsidótörvények után Amerikába települt családjával, hiszen már fellépni sem engedték. 1941. október 6-án halt meg New Yorkban. New Jerseyben temették el – ám a sírkövén tévesen „Kobas” szerepelt „Kabos” helyett. Csak 1996-ban temették újra Magyarországon, a Farkasréti temetőben.
Kiemelt fotó: Vígszínház Archívum
Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály