Utolsó júniusi üzenet – Kiss Milán versei

Halott lélek

Hogy érezd, amit én, sok mindenen kell átmenj.
Veszekedés, cserbenhagyás, kimerültség.
Sokakat el kell engedned, vagy épp téged hagynak el.
Sosem tudhatod, ki hazudik, s ki nem.

Senkihez sem tudsz kötődni,
Nem érted, mit érzel.
Ha nagyon szeretsz valakit, belebetegszel,
És mindent elrontasz…

Ha téged szeret valaki, menekülsz,
Mert nem tudod, hogyan viszonozd.

Sok mindent elrontottam már,
Mert én ilyen vagyok.
Mindig a tudatalattimba süllyedek, ha szeretnek.

Elrontom… és csak utána gondolkodom, félek.
Segítségre van szükségem
De soha senki nem veszi észre.

Újabb üres nyár

Pont olyan, mint két évvel ezelőtt.
Sehol senki.
Se szeretet,
Se boldogság.

Csak én és a szenvedés.
De miért?

Talán mert újra elrontottam?
Megint megtörtént az, amit nem akartam.
Hiba, de ugyanaz, mint korábban.
Ez hogy lehetséges?

Csak ne menj még

Még alszom… csak most ne menj.
Maradj még, itt vagyok.
Felkelek, már nem látlak.
Mondd, miért van ez így?

Miért nem lehetett máshogy?
Miért nekem kell érezem ezt a fájdalmat?

Mindig is ez volt a kérdésem.
Miért én?

Kiss Milán,
Nagykágyai I-es számú Szakközépiskola,
9. osztály