Júniusban született értékeink – II. rész

„Zene nélkül mit érek én?” – vagy éppen – „A dal összeköt minket” – ilyen és ehhez hasonló kifejezések árnyékában éljük le egész életünket, és mégsem tudjuk igazán, mit is jelentenek számunkra ezek a mondatok, vagy maguk a dalok és a szövegeik. Alapvetően sokan úgy tekintenek a dalokra, a zenére – vagy, ahogyan egykor nevezték: a muzsikára – mint a mulatság és a jókedv eszközeire. De ha kicsit mélyebben belegondolunk, rájöhetünk, hogy a dallam nemcsak a vidámságot szolgálja, hanem a társas kapcsolatokat is: azokat, akikkel együtt igazán jól érezhetjük magunkat.

Egy ismert dal, egy ritmus, egy dúdolható kis dallam képes összehívni barátokat, szomszédokat, akár régi ismerősöket is – mert mindenkiben felidéz egy emléket: legyen az megható vagy vidám, mégis újra és újra át akarjuk élni. A különböző zenei műfajok különféle eseményekhez kapcsolódhatnak – ilyenek a bulizós születésnapok, a lelkesítő „házépítő” dalok, vagy a meghitt esküvői nóták, ahol az öröm és a könnyek szépen megférnek egymás mellett.

Összességében tehát a zene összehozza az embereket – és nemcsak ennyi, hanem össze is tartja őket. Hiszen nagyon sokszor a zene és a tánc által egy félórás ebédből akár egy egész délutánra elegendő, hangulatos időtöltés kerekedik. Éppen ezért tartják a nyarat, és mindhárom nyári hónapot a zene időszakának – hiszen nemcsak a jó idő kedvez a mulatozásnak, de ilyenkor jön el a falunapok és a fesztiválok ideje is. Egy előadó, vagy akár egy hangfal is képes több ezer embert a színpad elé hívni – és ott is tartani egy egész éjszakán át.

Nyilvánvaló, hogy ennek a bulizásnak leginkább ilyenkor van helye – amikor nem kell attól tartani, hogy elázunk vagy megfázunk. Így tehát kicsik és nagyok egyformán élvezhetik egymás társaságát.

De kiknek is köszönhetjük a zenét? És a zene által azt, hogy a barátok és családtagok körében jól érezhessük magunkat? Ez nagyon egyszerű: a zeneszerzőknek – vagy azoknak a zenészeknek, akik bármilyen hangszeren játszva életet, dallamot adtak az egyébként üres dalsoroknak.

Annak érdekében pedig, hogy ne feledkezzünk meg róluk, a mai cikkemben nekik adom át a szót – különös tekintettel azokra a zenészekre és zeneszerzőkre, akik júniusban, a nyár első hónapjában születtek – hogy még inkább megerősítsem fontosságukat.

Fogadjátok szeretettel munkámat!

Antonia Brico

Antonia Louisa Brico 1902. június 26-án született Hollandia egyik legszebb városában, Rotterdamban, és egy nagyon jól ismert, szakmájában népszerű zongoraművész vált belőle. Katolikus családban született, ám a család fogalma az ő esetében talán túlzás, ugyanis édesanyja hajadon volt, amikor ő a világra jött, így kis időn belül nevelőszülőkhöz került.

Nevelőszülei, miután átkeresztelték Wilhelmina névre, az országot is elhagyták, és a kislánnyal közösen Amerikában, Kaliforniában kezdtek új életet. Az elkövetkező években – legyen szó akár gimnáziumról, akár egyetemről – minden esetben a zongoratanulás mellett pártolt, és ebből a tárgyból, azaz zongoraművészetből szerezte később diplomáit is.

1930-ban kezdődött igazán a karmesteri pályafutása, amikor is Berlinben debütált. Ezt követően a későbbiekben vendégkarmesterként is fellépett Detroitban és Washingtonban is. 1934-ben felvették az akkor újonnan alapított Női Szimfonikus Zenekar csapatába, ahol olyan ügyesen tevékenykedett, mint karmester, hogy 1939-ben a zenekar végül az ő nevét képviselte, azaz Brico Szimfonikus Zenekar néven futott. 1938–1939 között pedig Antonia volt az első nő, aki a New York-i Filharmonikusokat vezényelte.

1942-ben Antonia Coloradóban telepedett le, ahol egyformán támogatta a nők szervezeteit, és természetesen több egyesület karmestereként is tevékenykedett. 1974-ben megjelent egy dokumentumfilm Antonia életéről, amelyben megoszthatta a nézőközönséggel azokat a terheket, amiket évtizedeken keresztül cipelt – pusztán azért, mert nő volt.

Mint karmester és a nők jogainak egyik áttörője, mindig a szívünkben él – attól függetlenül, hogy Antonia 1989. augusztus 3-a óta már nincs közöttünk.

Babos Gyula

A nagyszerű és sokak által olyan jól ismert magyar dzsesszgitáros, Babos Gyula 1949. június 26-án született Budapesten. A zene Gyula génjeiben már kisgyermek kora óta lelkébe itatódott, ugyanis édesapja is hegedűs volt, s ugyan ezen pályát Gyula nem tudta folytatni, a zongorázással már 15 éves kora óta foglalkozott.

De nem is akárhogy, hisz ebben az időben már a Futurama, majd később a Kex, és végül, de nem utolsósorban a Rákfogó zenekarában zenélt. Ezekben a fiatal években jazzversenyeken ért el kitűnő eredményeket, saját zeneegyütteseket hozott létre, valamint bármilyen képesítés nélkül iskolai jazztanár is volt.

Bár első együttese 1979-ben alakult meg Saturnus néven, ezt még legalább öt ehhez hasonló követte, amelyekben a tagok és néhol a nevek cserélődtek: Babos Trio Plusz, Babos Trio, Babos Quartet, Babos Project Romani, és a legismertebb, ami Babos Project Special néven futott be 2005-ben.

Mindezek mellett természetesen több zenekar tagja is volt, melyek közül néhány a következő: Kőszegi Rhythm and Brass, BDSZ Collection és a Take Four. Lemezei és számai között pedig a Hetvenötperc-et, az Egyszer volt-ot és a Variáció-t tartják számon.

Babos Gyula, az úgy szintén jól ismert Katona Klári férje is volt azonban, nem csak nagyszerű zenész, egészen pontosan 2018. április 12-ig, a zenész hirtelen bekövetkezett haláláig.

Chris Isaak

Chris Isaak, a különleges hangú énekes, dalszerző és gitáros 1956. június 26-án született Stocktonban, egy vegyes család gyermekeként, ahol édesapja olasz, édesanyja pedig német származású volt. A középiskolában, mint osztályelső végzett, az egyetemi tanulmányait illetően pedig angol és kommunikációs művészetek szakon végzett.

Ezt követően alapította meg első zenekarát, amely a Silvertone névvel vált ismertté. A legtöbb számát – többek között az elsőt is, amely hasonlóképpen Silvertone néven futott – ugyan elég sok negatív kritika érte, voltak olyan dalai is, amiket kifejezetten kedvelt a hallgatóközönség, mint például az 1995-ben megjelenő Forever Blue albumot, amit Grammy-díjra is jelöltek mint legjobb rockalbum.

A már említett zenei karrier mellett azonban nagyon közismert volt a filmek világában is, ugyanis szereplője volt a Married to the Mob, The Silence of the Lambs, illetve a The Informers filmeknek is.

A négy évtized alatt, amelyekben dolgozott és előadott, számos díjra is jelölték, amelyeket nagyrészt azért kapott, mert úgy találták, hogy hangja nagyban hasonlít Elvis Presleyéhez.

Kiemelt fotó: Pixabay

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály