Érdemes-e táborba vinni gyermekeinket?
Rengeteg szülő töpreng azon, érdemes-e gyermekét különböző táborokba küldeni. Vannak, akik szívesen elengedik gyereküket a fejlődés és a szórakozás érdekében, mások pedig inkább csak saját nyugalmuk miatt adnák el egy rövid időre, hiszen „úgyis elvan a gyerek, ha játszik, és nekem végre marad időm nyugodtan elvégezni a házimunkát”. Emellett vannak, akik talán túlzottan is óvják gyermeküket, mondván, hogy „mi minden megtörténhet ebben a mai világban…”
Bármelyik kategóriába is tartozunk, semmi gond, hiszen mindenkinek megvan a saját oka, hogy miért és hogyan dönt. Mégis, ma hoztam néhány érvet, amelyek talán megváltoztathatják a gondolkodásunkat vagy csak a táborokhoz való hozzáállásunkat!
A gyermek fejlődése
A legtöbb nyári gyermektábornak sajátos tematikája van, amely egy-egy tudományág vagy terület iránt vezeti be a gyerekeket. Példaként említhetjük a teológiai táborokat, azaz a Bibliaheteket, amelyekre nagy számban érkeznek kicsik és nagyok egyaránt. Ezek a táborok a hitet és a közösséghez való szeretetet erősítik, különböző bibliai történetekbe vezetik be az ott résztvevőket.
A lovas táborok az állat és az ember közötti kapcsolatot erősítik, valamint azt az egyensúlyt is, hogy a gyerekek megszeressék a szabadban töltött időt.
Az angol, német, román és más idegennyelvű táborok jelentősen fejlesztik a nyelvi készségeket. Bár igaz, hogy nem lehet egy hét alatt megtanulni egy nyelvet, mégis megadják az alapokat és azt az ösztönzést, hogy a tanulók hobbiból és szórakozásból tovább folytassák a tanulást.
Hasonlóan fontosak a különböző zenei táborok is, amelyek nemcsak a hangszerek világával ismertetik meg a gyerekeket, hanem a társaikkal való összhangot is erősítik, például egyszerre zenélés vagy kórusban éneklés révén.
Összességében ezek a táborok játszva és szórakozva adnak olyan alapot, amelyhez könnyen kedvet kaphatnak a gyerekek, és amelyet folytatni is szívesen fognak. Így pozitívan formálhatják a jövőképüket.
Örök élmény
Felmerülhet a szülőben, hogy minek menjen a gyermek táborba, hiszen úgysem fog rá emlékezni, amikor felnő. De nem iskola ez! Ezek a táborok egy-két hét alatt zajlanak le, játékosan foglalják le a gyerekeket. Rengeteg szemléltető eszköz, közös versenyek és közösségépítő gyakorlatok színesítik a programot.
Vezetőként sokszor beöltöztünk, hogy történeteket játsszunk el. Ha valakinek nem ízlett az aznapi étel, a saját uzsonnánkat adtuk oda, és figyeltük, hogyan reagálnak a táborozók, hogyan tehetjük még érdekesebbé a foglalkozásokat. Mindezt azért, hogy a lehető legboldogabban távozzanak.
Számomra minden gyerekkori tábor a szívembe véste magát. A vezetők szeretete, a társaimmal folytatott beszélgetések, vagy épp csínytevések mind-mind jó emlékek. (Igen, még az is, amikor elestem, és új sebbel gazdagodtam – akkor lehet, hogy fájt, de legalább a legmenőbb Tom és Jerry-s sebtapaszt kaptam rá.)
Új barátok, új embertípusok
A fentiekben már hangsúlyoztam a közösségépítés fontosságát, ami magában foglalja az új barátok megismerését is. Még az introvertáltak is megtalálhatják azt a pajtást, akivel talán a tábor után éveken át szoros barátságban maradnak.
Ugyanitt megemlíteném az új embertípusok megismerését is. Ezt azért mondom így, mert nem mindenkivel fog barátság szövődni. Lesz, akivel konfliktus vagy megértési nehézség alakulhat ki, de ez nem jelenti azt, hogy ezt negatívként kellene megélni. Inkább egyfajta tapasztalatként, felkészülésként szolgálhat.
A felnőtt életben a konfliktusok elkerülhetetlenek. Ha a gyermek már gyerekkorban találkozik velük egy bizonyos szintig, megtanulja kezelni a viták (nem veszekedések! – hiszen a felügyelők mindig a rendre és békére törekednek) sajátosságait. Így képes lesz kiállni önmagáért és a jóért, hogy felnőttként ne tiporják vagy bántsák meg.
Ez a három sajátos érv és a hozzájuk kapcsolódó gondolatmenet átfontolása talán segíthet a döntéshozatalban. Én csak ösztönözni merem a szülőket, nagyszülőket, felnőtt testvéreket, hogy adjanak esélyt a táboroknak, és vegyék figyelembe gyermekeiket, unokáikat, testvéreiket.
Emlékeztetésül: a tábor egy bevezetést, alapot ad. Ha gyermekünket foglalkoztatja valami, otthon segítsük a fejlődésében. Foglalkozzunk vele, érdekeljen a gondolata, figyeljünk fel a képességeire, és támogassuk őt!
Kiemelt fotó: Freepik
Szücs Gabriella,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
I. év