Milyen tanár szeretnék lenni?

Úgy gondolom, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem tanárképzése (pedagógia szak és pedagógia modul) megfelelő képesítést nyújt hallgatóinak, hiszen színvonalas képzést kapunk olyan szakmailag felkészült oktatóktól, akik kimagasló tudással rendelkeznek.

A képzés során módszertanilag A-tól Z-ig megkapunk mindent, és az már csak rajtunk áll, hogy ezt milyen módon és mennyire fogjuk hasznosítani, ha az oktatásban szeretnénk elhelyezkedni. A módszertani előadások során, ahogy a tantárgy elnevezése is erre utal, magyar módszertant tanulunk, ahol néhol olyan fogalmakat említünk, amelyek az emberi lényünkkel, az emberi tényezőkkel vannak összefüggésben. Ez az a része, amit nem hiszem, hogy tanulni lehet. Mi magunk kell emberileg a helyén legyünk, hogy a gyerekeket megfelelően tudjuk tanítani és nevelni.

A legtöbb tanár már elfelejtette, hogy milyen is diáknak lenni. Persze, akinek ez nem inge, az nem veszi magára, de talán ha néha visszaemlékeznénk, és arra gondolnánk, hogy milyen tanárra lett volna szükségünk ebben a korban, akkor mi magunk is inspirálóbb hatást gyakorolnánk a padokban ülő emberkékre.

A gyerekek egy érdekes felnőttet érdemelnek a katedra mögé. Olyasvalakire van szükségük, aki képes velük együtt felfedezni dolgokat, képes velük nevetni, és keresi azokat a bizonyos „varázslatos” pillanatokat.

A gyermekek többsége rengeteg problémával küzd otthon, olyanokkal, melyekre mi talán nem is gondolnánk, ezért legyen az iskola, a tanóra egy biztonságos hely, egy második otthon! A diákok azt szeretnék, hogy mi, tanárok nap mint nap ott legyünk az iskolában – támaszként –, és árasszuk a szeretetet, a bátorságot, a reményt az irányukba. Ahogy azt az ismert közmondás is mondja: „Jótett helyébe jót várj!”; az arcukon felvillanó mosoly szerintem mindent kárpótol – a tanári hivatást ez teszi igazán fontossá és értékessé.

Tanárként a problémáinkat az iskolán kívül kell hagyni: mély levegő, fókuszváltás, és a nézőpontunkat emeljük a pozitív tartományba. A gyerekeknek önmagunk legjobb verziójára van szükségük.

Kívánom, hogy ez a szöveg adjon másnak is irányt, viszont az elsődleges célja az volt, hogy emlékeztessen: ha sokszor úgy érzem, nem tudom tovább folytatni, ilyen tanár szeretnék lenni.

Kiemelt fotó: Pinterest, saját szerkesztéssel

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év