Az utazás mint önismereti eszköz

Nem túlzás azt mondanom, hogy az utazás teljesen megváltoztatott. Mindig is szerettem új helyeket felfedezni, de az utóbbi években jöttem rá, hogy ez nem csak arról szól, hogy szép tájakat nézek, vagy turistáskodom. Hanem arról is, hogy közben valahogy magamat is jobban megismerem.

Az első igazán nagy élményem az volt, amikor a szüleim nélkül utazhattam el Görögországba. Előtte izgultam, hogy mi lesz, hogy fogok boldogulni, de végül annyira szabadnak és „valódinak” éreztem magam ott, mint talán soha korábban. Ott voltam egy teljesen új helyen, új emberek között, ahol senki nem ismert, és egyszerűen csak önmagam lehettem. És ez nagyon jó érzés volt. Azóta is sokszor visszagondolok erre az útra, mert valami elindult bennem akkor – valami, ami azóta is mozgat.

Volt olyan utam is, ami csak átutazás volt — például amikor autópályán keresztül mentünk végig Csehországon és Németországon. Mégis, már az is annyit adott. Láttam Prágát, ami egyszerre volt varázslatos és inspiráló, és olyan érzés fogott el, mintha hirtelen része lennék valami nagyobbnak. Mintha a világ nem is lenne olyan távoli, elérhetetlen dolog, hanem valami, amihez én is tartozom.

Sokszor utazom Románián belül is a szüleim nélkül, és ezek az utak legalább annyira fontosak nekem. Olyankor kicsit olyan, mintha kikerülnék abból a mindennapi mókuskerékből, ami néha nyomaszt. Az utazás egyfajta menekülés is – de nem rossz értelemben. Inkább egy esély arra, hogy kiszakadjak a gondokból, és más szemszögből tekintsek az életemre.

Az idei évre már három külföldi utat is tervezek, és alig várom, hogy induljunk. Ilyenkor mindig érzem, hogy újra tudok töltődni. Az új városok, az idegen nyelvek, az ételek, az emberek… mind hozzáadnak valamit ahhoz, aki vagyok. Néha csak egy apró élmény marad meg, egy mosoly vagy egy beszélgetés, de még az is segít jobban megérteni, hogy mit szeretek, mi érdekel, vagy épp mi (/nem) hiányzik az életemből.

Van egy célom is: mielőtt anya leszek, legalább 20 különböző országba szeretnék eljutni. Nem azért, hogy ezzel dicsekedjek, hanem mert érzem, hogy minden egyes út egy lépés magam felé. Az utazás közben olyan helyzetekbe kerülök, ahol nincs más, csak én és a döntéseim. És ettől fejlődöm, bátrabbá válok, önállóbb leszek.

Szóval nekem az utazás nem csak nyaralás. Sokkal több annál. Egy lehetőség arra, hogy kiszakadjak, ránézzek arra, ki vagyok, és talán még jobban megszeressem ezt a „verziómat”. Ezért is mondom azt, hogy aki tud, az utazzon. Mert lehet, hogy útközben nemcsak egy új országot ismersz meg – hanem saját magadat is.

Kiemelt fotó: Unsplash

Sütő Tamara,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. B osztály