Magyar nyelv és irodalom képességvizsga 2025

A nyolcadik osztályt befejező diákok számára az anyanyelv és irodalom vizsgával zárult a vizsgasorozat, amennyiben valamilyen nemzeti kisebbséghez tartozó tagozaton tanultak. Ugyanúgy, mint a többi vizsgatantárgy esetében, magyar nyelv és irodalomból is tíz pont járt hivatalból a vizsgán való megjelenésért és a feladatok kidolgozására pedig két óra állt a vizsgázók rendelkezésére.

Az I. tétel 60 pontot, míg a II. tétel csak 30 pontot ért. Az I. tétel szövege, Érdekességek a nevetésről, szerintem egy nagyon jó választás volt a tételt megalkotók részéről, mivel egy ilyen szöveg képes oldani a vizsga miatt kialakult feszültséget, és egy pozitív lelki töltetet ad a vizsgázóknak. A szöveg végén olvasható volt a forrás is, vagyis az index.hu médiaportál, ami az esetek többségében a világ eseményeivel foglalkozik, s csak ritkán olvashatók az adott portálon ismeretterjesztő cikkek.

A szöveghez kapcsolódó feladatok nagyon sokrétűek voltak. Az A pont feladatainak egy része a szövegértésre és kérdések megválaszolására vonatkozott, egy másik része pedig a szövegalkotásra. A szövegértést mérő feladatok közt voltak olyanok, amelyek rövid választ igényeltek, karikázósok, párosítós feladatok, igaz-hamis, illetve kifejezések értelmezése a megadott szöveg alapján. A szövegalkotásos feladatban a vizsgázóknak arra a kérdésre kellett válaszolniuk 3-4 mondatban kifejtve, hogy fontos-e nekik, hogy sokat nevessenek. Úgy vélem, hogy ez egy vidám, derűs téma, amelyről szívesen ír az ember akár vizsgán, akár a magyar nyelv és irodalom tanórán, esetleg a naplójába.

A B pont esetében már előkerültek olyan feladatok is, ahol a vizsgázóknak a nyelvtani ismereteikre is szükségük volt. A tényközlést és a véleményközlést kellett megkülönböztetniük egymástól, de voltak olyan feladatok is, ahol a mondattannal kapcsolatos ismeretekre esett a hangsúly. Azt tapasztaltam az elmúlt évek során, hogy a birtok-birtokos szerkezet beazonosítása szinte minden évben megjelent a magyar nyelv és irodalom képességvizsgán, s ez az idén sem maradt el. A feladatok minden esetben alkalmazott tudást kértek számon, ami nagyon jól tükrözi a modern tanügyi rendszer szemléletét. Emlékszem arra, hogy diákkoromban még leíró nyelvtant tanultunk magyar nyelv és irodalomból az iskolában, ami azt jelentette, hogy a meghatározásokon és a csoportosításokon, kategorizálásokon volt a nagyobb hangsúly, de ez a szemlélet már évek óta kihalóban van. Jelenleg az iskolákban a pedagógusok magyar nyelv és irodalom órán funkcionális nyelvtant kell tanítsanak, ami azt jelenti, hogy a hangsúly a szófajok és a mondatrészek funkcionalitására esik. Már nem az elméleti tudás, a meghatározás a lényeg, hanem az adott szó mondatban betöltött szerepe és a gyakorlati példák alkalmazása.

Olyan feladat is akadt, ahol a vizsgázóknak ok-okozati összefüggéseket kellett feltárniuk. Remek feladatok ezek a logikus gondolkodás kialakítására.

A II. tétel kapcsán a vizsgázók Füst Milán Nevetők című írásából olvashattak egy részletet. Itt a feladatok többsége már szövegalkotás típúsú volt, s olyan utasítások kerültek a vizsgalapra, mint például egy a szövegből kiragadott részlet értelmezése, szereplők közötti viszony bemutatása, illetve elbeszélő szöveg alkotása, az adott szöveg úrjafogalmazása egy teljesen másik nézőpontból elmesélve. Ezek a feladatok már empátiát is igényeltek, hiszen a vizsgázóknak bele kellett képzelniük magukat egy bizonyos szereplő helyzetébe, és át kellett érezniük mindazt, amit az adott szereplő érzett. Csakis a cselekmény, a történések alapján kellett megérteniük, hogy például két szereplő hogyan viszonyul egymáshoz, és milyen a köztük levő kapcsolat.

Az utolsó feladat már arra is kitért, hogy pontot ér a szövegműfajhoz való igazodás, a nyelvi megformáltság és a helyesírás. Kijelenthetjük tehát, hogy a vizsgázóknak nagyon sok mindenre oda kellett figyelniük; egy-egy tévesen leírt szó miatt is értékes pontokat veszíthettek el.

A megmérettetésekre igenis szükség van az életben, mivelhogy valamilyen módszer alapján rangsorolni kell az embereket. Jelen esetben ezt a módszert úgy hívjuk, hogy írásbeli vizsga. Az ember természetéből fakadóan egy olyan lény, aki ígényli a visszajelzést, szüksége van arra, hogy tudja, jól csinál-e valamit, vagy sem. Erre is hasznos a nyolcadik osztály végén a képességvizsga: egy visszajelzést biztosít három irányba. Ez a visszajelzés elsősorban a diák fele irányul, másodsorban a pedagógus felé, akinek a feladata volt a végzős diákok felkészítése, harmadsorban pedig a tanügyi rendszer felé arról, hogy mennyire jó vagy nem jó a tétel, és hogy milyen mértékben felelt meg a kompetenciafejlesztő és kommunikációközpontú oktatási rendszernek.

Románia sajnos eléggé rosszul áll európai viszonylatban, ha a Pisa-tesztek eredményeit nézzük. Hiszek abban, hogy ez az eredmény javítható, és elszántsággal, valamint jóakarattal a következő években akár sokkal jobb eredmények is születhetnek majd.

Kiemelt fotó: Sursa Zilei

Erni-Szakács Szilárd