Mi van, ha az élet csak egy pálya, amit újra kell kezdeni?

Te is szoktál azon gondolkodni, hogy mi történne, ha lenne egy „újraindítás” gomb az élethez? Akárcsak egy videójátékban. Elrontottál valamit? Nem baj, restart. Hibás válasz egy felmérőben? Katt, és újrapróbálod. Furán reagálnak egy beszélgetésben? Visszapörgeted, és most máshogy fejezed ki magad.

Én sokszor álmodoztam ilyesmiről. Mert hát… bizony én is rontottam el dolgokat. Szakítottam meg barátságokat, csak mert nem voltam elég őszinte. Hagytam, hogy valaki elnyomjon, mert nem mertem kiállni magamért. Tűrtem, amikor nem kellett volna. És volt, hogy inkább csendben maradtam, amikor éreztem, hogy szólnom, kiabálnom kellene.

Ilyenkor csak bámulok a plafonra, és azt gondolom: „Bárcsak újrakezdhetném, visszatekerhetnék az időben…”

És aztán rájöttem: ez lehetséges, csak nem úgy, ahogy egy játékban. Az életben nincs „Mentsd ott, ahol abbahagytad” gomb, de van újrakezdés. Csak épp más formában.

Emlékszem, volt egy barátom, akivel egy buta vita miatt teljesen elhidegültünk egymástól. Mindketten makacsok voltunk, nem beszéltünk hetekig. De aztán egyszer véletlenül találkoztunk a boltban, és csak ennyit kérdezett: „Na, mi újság?” Én meg nem játszottam el, hogy minden rendben van. Azt mondtam: „Sajnálom, ami történt.” Ő pedig csak bólintott és megölelt. Ott, abban a pillanatban újraindult minden.

Azt hiszem, az élet nem olyan, mint egy játék, ahol meghalsz és újraéledsz ugyanott. Inkább olyan, mint egy nyitott világ, ahol mindig van egy másik út, ha az egyik zsákutcába visz. Csak bátorság kell, és el kell indulni rajta. Lehet, hogy nehezebb. Lehet, hogy nincs pontos térkép, és éppen nem fogja senki a kezed. De attól még haladhatsz, csak soha ne add fel.

A suliban is van olyan, hogy hibázol. Nem tanulsz egy dolgozatra, puskázol, lebuksz, rossz jegyet kapsz. Régen ez teljes katasztrófának tűnt. Most már inkább azt gondolom: oké, ez most nem jött össze, legközelebb másképp csinálom. Nem kell mindenhez tökéletesen értenem. Csak fejlődnöm kell. Újrapróbálni.

Szóval lehet, hogy nincs igazi „reset gomb”. De az újrakezdés ott van minden reggel. Egy bocsánatkérésben. Egy beszélgetésben. Egy döntésben, hogy ma másképp csinálom. És ettől az egész élet kicsit kevésbé félelmetes, kevésbé komoly. Mert ha el is rontom… akkor is van lehetőségem újrapróbálni.

Csak gondolj bele; annyira komolyan veszed az életet, hogy mikor összeveszel egy baráttal egy fiún, vagy azon, hogy egy ruha neki állt jobban, nem tudsz bocsánatot kérni, mert várod, mikor fog ő. Aztán egy nap ugyanabba a társaságba kerültök, benyomod a képzeletbeli “a kijelölt rész törlése” gombot, és máris életed legjobb buliján veszel részt.

De sajnos ilyen nics. Úgyhogy legközelebb a gomb helyett csak próbáld meg elfogadni a hibákat és új esélyt adni mindennek.

Én már tudom: néha tényleg jó lenne újrakezdeni, resetelni egyes dolgokat, vagy csak megszerkeszteni picit. De hogyan tanulnánk, ha nem a hibáink, könnyeink által? 😉

Kiemelt fotó forrása: https://www.artsouterrain.com/activite/inauguration-du-festival-reset/

Sütő Tamara,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. B osztály