A színház fontossága a mindennapi életünkben

Egyre kevesebb ember jár már színházba – igaz, ezt nem is kell elmondani, ez mindenki számára általánosan elfogadott és tolerált tény. Egy statisztika szerint az Egyesült Királyság lakosságának mindössze 14%-a – nagyjából 9,4 millió ember a 68,3 millióból – látogat el évente legalább kétszer színházba. Ráadásul ennek is a legnagyobb része 65 év feletti nő. A fiatalok aránya pedig egyre kisebb. Ha ezt a tendenciát más európai országokra is rávetítjük, nem túl biztató a jövőkép.

Miért is lenne fontos azonban, hogy egyre több ember járjon színházba?

Elsősorban a színház is egyfajta szórakozási intézmény, amelynek gyökerei egészen az ókori Görögországig nyúlnak vissza. Persze, ennek is megvan a maga sajátos módja az emberek szórakoztatásában. Általában itt szoktak jönni a filmes érvek – hogy azok rövidebbek, kidolgozottabbak, stb. És mégis… ha visszagondolunk, régen – meg merem kockáztatni – a britek 60%-a járt színházba, legalább kétszer egy évben. Bár ehhez nem tudok konkrét adatot kötni.

Hiszen régen ez volt az egyik legkitűnőbb és legnemesebb szórakozási forma, amit az emberek űztek – beleértve magát a színjátszást is. Nem volt könnyű több tíz oldalnyi szöveget megtanulni és elsajátítani.
Ehhez tehetség is kellett, de önmagában már az is fejleszti a kreativitást és a gondolkodást, hogy egy szerepet kell megtanulni, átvenni, lemondani a saját énünkről – mintha más bőrébe bújnánk. És ez bizony nem megy türelem és kitartás nélkül.

Egy másik szempontból nézve: ha nem mi játsszuk az adott darabot, hanem csak nézzük, annak is rengeteg előnye lehet. Először is – hasonlóan a színészhez – minket is gondolkodásra késztet. De nem gyakorlati, hanem inkább elméleti síkon, főleg a régi vagy újabb darabok feldolgozása esetén.

Mert a színház egy görbe tükör a nézőnek – miközben szórakoztat, visszatekint ránk is.

Persze, másodsorban a szórakoztatás is lényeges. Régen a legtöbb brit – főleg a londoniak – így ütötte el az idejét. A színház akkoriban könnyen elérhető volt, népszerű, és szinte mindenki ezt csinálta. Hiszen a néző figyeli az eseményeket, egy másik világ tárul ki előtte – és legalább egy időre kiszakadhat a sajátjából.

És pontosan ez az egyik legerősebb érv: kilépünk a mindennapokból, valami újat látunk – legyen szó bármilyen előadásról vagy műfajról: komédiáról, tragédiáról, operáról, operettről, stb. Mindenki megtalálhatja a hozzá illőt, és épp ez benne a csodálatos – nyitott, sokszínű, és néha egészen elkábító. Tapasztalatból mondom: bármennyire is tűnik unalmasnak elsőre egy darab, lassan mégis elfelejtjük ezt az érzést – és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy figyelünk. És tovább akarjuk nézni.

Szívből ajánlom mindenkinek a Szigligeti Színházat – bár tény, hogy Nagyváradon nincs sok más lehetőség. Különösen a fiataloknak szól ez a meghívás, és azoknak, akik eddig szoktak színházba járni. Hiszen ki tudja, milyen élményekre lelnek ott? Lehet, hogy egy teljesen új, különleges tapasztalat vár rájuk, ami hosszú távon gazdagítja az életüket…

Kiemelt fotó: Palace Theatre Manchester | Seat Plan

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály