Gyógyít – Pap Nikoleta versei

Mint egy madár

Mint egy madár,
úgy szállnék az égen.
Boldog lennék,
nem pont úgy, mint régen.

A tollam az ágakat bántaná,
a szellő a dallamot hajtaná.
Messze repülnék, túl a fellegen,
messze szaladnék, át a közös perceken.

Vissza nem is néznék, hisz elránthat a szél.
Csak akkor fordulnék, ha még szeretnél.

Ijesztő csend

Csak a susogás,
a fák lombjai,
olyan gyanús,
hisz nincs már mit mondani.

Nincsen gondolat,
mi szóvá változna,
nincsen kerti lény,
mely el ne átkozna.

Ijedten szaladok,
elbujdosok a réten,
csak annyit szuszogok,
örülök, hogy éltem.

Szünet

Állj meg egy percre,
nézz szét a tájon,
érezd, hogy nincs jobb
ennél a világon.

Csak szusszanj egyet,
tarts egy sétát,
emeld az égnek
a remegő létrát.

Tégy a jövődért,
s tarts egy szünetet,
emlékezz a múltra,
közben bonts rügyet.

Időutazás

Idők tengerén járok,
Mégsem süllyedek,
Rengeteg fájdalom ér el,
De nem lüktetek.

Az idő telik,
S az óra is ketyeg felettem,
Lehet, nem kellett volna
A szemébe olyan sokat nevetnem.

Időutazó vagyok,
A múlt a kedvenc részem,
Hisz történelmi eseményhez
A nevem mindig odavésem.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály