Nem éri meg!!!

Áprilisban iskolánkban tartottak egy interaktív előadást a drogokról, melynek keretében megismertették velünk, milyen az, amikor valaki be van drogozva. Két felnőtt érkezett hozzánk, akik a tornateremben bemutatót tartottak, és hoztak három-négy szemüveget, melyek mindegyike más-más drog hatását szimulálta. Az egész osztály végigpróbálhatta őket. Én kettőt teszteltem: egy cannabis hatású és egy alkohol hatású szemüveget.

Volt azonban egy csavar is a dologban: noha egyenként mentünk ki felpróbálni a szemüvegeket, egy egyszerű akadálypályán is végig kellett mennünk. Elsőre kinevettem az egészet, mivel nagyon banálisnak tűnt: néhány bólyát raktak le egymástól kb. 50 centiméter távolságra. „Ezeket kellene kikerülni?” – gondoltam, és jót nevettem rajta.

Viszont nagyon meglepődtem, amikor szemüveggel szinte mindennek nekimentem. Konkrétan nem tudtam normálisan látni a lábamig, annyira torzított volt a lencse. Nem mondom, hogy nem szédültem, mikor hullámokban láttam mindent, de erősen megfájdult a szemem és a fejem is utána. Arra viszont nem számítottam, hogy az „alkoholos” szemüveg durvább lesz, mint a „cannabisos”, persze ez csak az én szemszögemből volt így. Voltak olyan osztálytársaim is, akik azt mondták, hogy a cannabis hatásút sokkal nehezebb volt kibírni és végigmenni vele az akadálypályán.

Akárhogy is van, mindkettő elég borzasztó: a cannabis-os szemüveg színessé és émelygőssé varázsolta a látóteremet, míg részeg lenni… hát, az sem sokkal jobb. Minden olyan homályos és hullámos, hogy ilyenkor az ember tényleg nem tudja, melyik világban van.

Ezen kívül szó volt a bulizásról is, arról, hogyan lehet egy partin normálisan viselkedni és elkerülni a bajt. Az egyik legfontosabb tanács: soha ne fogadj el italt ismeretlentől, és ha letetted az italodat egy asztalra, majd elmész onnan vagy nem figyelsz rá, ne idd meg, ha visszakerül hozzád. Soha nem tudhatod, hogy ki mit akar tőled, miután elaltatott (gondolok itt a testi erőszakra, egyáltalán bármilyen erőszakra, pénzzel való fenyegetés, emberrablás vagy akár szervkereskedelem áldozata is lehetsz.) Ez nem vicc, sajnos már hallottam ilyen esetekről.

Másodszor, megint csak az életeddel játszol, ha annyira leiszod magad, hogy (ha nem is rabolnak el) nem tudod, mit csinálsz, és például beülsz egy kocsiba. Nagy eséllyel ennek sem lesz jó vége… Sok esetben az sem működik, ha a parti legelején, még józanul megbeszélitek, hogy maradjon egy józan, aki hazavezet. Hogy miért nem jó ez így? Mert hiába marad egy józan valaki az egész társaságból, nem fog tudni parancsolni a többieknek, hogy: „Elég legyen, most már ideje hazamenni! Gyertek, menjünk!” – mert ez kevés, ha már olyan állapotban vannak, hogy alig állnak a lábukon, vagy épp fordítva: ordítoznak, össze-vissza beszélnek, és mutatják, milyen nagy valakik; magyarul, olyankor birokra kelnének még egy rendőrrel is! És itt nem arról van szó, hogy fél évbe egyszer nem ihatsz alkoholt, hanem a mértékről.

Összefoglalva: nem éri meg ez a sok kockázat és rizikó az életedért csak egy kis örömért, ami ráadásul nem is tart sokáig. Én eddig is megfogadtam magamnak, de most még erősebben belevéstem az emlékezetembe az ígéretemet: „Soha, egyetlen ujjal sem nyúlok hozzá sem a droghoz, sem a cigihez, sem az alkoholhoz!”

Darvasi Viktória-Bianka, 9. I osztályos diák cikke a nagyváradi
Mihai Eminescu Főgimnázium Emishake című diáklapjában