Barátság vagy versengés?

Van valami igazán különleges abban, amikor egy másik ember társaságában teljesen önmagad lehetsz. Nem kell megjátszanod az érzéseid, nem kell tökéletesnek lenned. Ez az, amit barátságnak nevezünk.

Egy igaz barátság olyan, mint egy biztonságos tér, mint egy otthon, ahol elfogadnak, meghallgatnak és melletted állnak még akkor is, ha az egész világ ellened van. A valódi barát nemcsak a nevetésben osztozik veled, hanem a könnyekben is és a csendben, amikor szavakra nincsen semmi szükség. Vannak barátságok, amelyek lelkileg feltöltenek, megerősítenek, azonban vannak olyanok is, melyekben nem érezzük elégnek magunkat, hajt a megfelelési kényszer. Ez különösen a fiatal lányok körében figyelhető meg.

A barátságok nem mindig egyszerűek, sőt nincs olyan, hogy egyszerű barátság, hisz mindig is voltak és lesznek nézeteltérések. A lányok közt rengeteg a rivalizálás.

De miért van ez?

Már egészen fiatal korban elkezdjük összehasonlítani magunkat másokkal. Ki kap több figyelmet? Kinek van jobb ruhája? Kinek szebb az alakja, kinek karcsúbb a dereka? Vagy épp ki a népszerűbb? Ezeket a kérdéseket önmagunknak a bizonytalanságunk miatt tesszük fel, hisz ki ne szeretne népszerű lenni, vagy épp a strandon a legjobb formában lenni? Sok lány a saját értékeit más lányokéhoz viszonyítja. Ez a mentalitás pedig előbb-utóbb tudatalatt versengéshez vezet, még azokkal is, akiket szeretünk.

A barátság és a versengés között a léc sokszor megrezeg. Észre sem vesszük, mikor kezdünk el versenyezni olyan emberekkel, akikkel valójában csak egy társaságban szeretnénk lenni. Talán egy apró megjegyzés, egy „csak vicc volt” kijelentés indítja el bennünk azt a láthatatlan párbajt, amely lassan aláássa a kapcsolatot. És közben ott a belső hang, amely azt suttogja, hogy „Ha nem vagyok elég jó, akkor már nem is számítok annyira” De vajon mennyire igaz ez? Lehetséges-e az, hogy a barátaink sem tökeletesek, és ők is vívják a saját harcaikat önmagukkal? Lehet, miközben azt hisszük, valaki ellenünk van, valójában más is ugyanúgy próbál kapaszkodni és megfelelni társainak, vagy épp önmagának.

Igazából senki sem elégedett 100%-ban önmagával, mindenki lát olyan, mások számára észrevehetetlen hibát önmagában, amin változtatni szeretne, vagy csak elfogadni azt az embert, aki minden nap szembenéz vele a tükörben, még ha nagy is a füle, vagy nem olyan népszerű, mint mások.

Az összehasonlítás csapdája mindenkit érint a világon, még azt a felkapott lányt is, akit mindenki imád, de az őszinte beszélgetések, az egymás felé való nyitottság és az odafigyelés az, ami kiutat mutat.

Sosem késő újraértelmezni egy kapcsolatot. Lehet, hogy ma még úgy érezzük, versenyben vagyunk, de ezen nem lehetetlen változtatni, csak akarni kell, hisz minden fejben dől el.

Kiemelt fotó forrása: https://tinybuddha.com/blog/the-breakthrough-that-helped-me-stop-comparing-myself-to-others/

Törő Jázmin,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. B osztály