Úrnapja

Úrnapja a katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepe, mivel ekkor Jézust ünnepeljük, aki az Eucharisztiában valóságosan jelen van – ez Krisztus testének és vérének ünnepe. E jeles egyházi napot minden évben a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön tartják.

De honnan ered ez az ünnep?

Úrnapját először a 13. században, 1247-ben ünnepelték meg, Szent Julianna, Ágoston-rendi apáca kezdeményezésére. A legenda szerint a szentéletű apácának egy látomásban maga Jézus nyilatkoztatta ki, hogy szeretné, ha az Egyház külön ünnepen is megemlékezne az ő szent testéről és véréről.

Az ünnepet 1264-ben IV. Orbán pápa rendelte el az egész Egyház számára. Az ünnep liturgikus szövegeit Aquinói Szent Tamás állította össze.

Ezen a napon szokássá vált az úgynevezett sátordíszítés a templomok udvarain. A hívő emberek virágokból és ágakból készítenek sátrakat az oltáriszentség tiszteletére. A templomok terein négy sátrat szoktak felállítani a négy égtáj szerint, amelyeket a pappal vagy a püspökkel járnak végig az emberek, hogy az oltáriszentség előtt tisztelegjenek. A körmenetnek saját liturgiája is van, mivel négy evangéliumi részt olvasnak fel az oltárok előtt.

Az úrnapi körmeneten az adott évben elsőáldozott gyermekek virágszirmokat szórnak, ezzel is tiszteletüket fejezve ki az oltáriszentségben jelenlévő Úr Jézus iránt. A jeles napon felhasznált virágok és ágak szentelményeknek számítanak, mivel a pap vagy a püspök a körmenet során megszenteli ezeket. Ez azt jelenti, hogy a sátordíszítéskor felhasznált növényeket haza lehet vinni megszárítani vagy el lehet égetni, de nem szabad eldobni.

Fotók forrása: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Loló Gabriella-Brigitta,
Partiumi Keresztény Egyetem,
I. év