Okosváros?

Az „okosváros” kifejezés mára széles körben elterjedt, és gyakran találkozhatunk vele technológiai, városfejlesztési vagy fenntarthatósági témák kapcsán. Sokak számára ez a fogalom már nem újdonság, azonban érdemes elgondolkodni azon, vajon valóban értjük-e, mit is jelent ez a szóösszetétel valójában. Tényleg kizárólag a technológiai újításokra, digitális megoldásokra és modern infrastruktúrára utal? – Vagy ennél jóval összetettebb, társadalmi, gazdasági és környezeti szempontokat is magában foglaló koncepcióról van szó?

Az okosvárosokról szóló diskurzust napjainkban gyakran konkrét, látványos példák formálják, amelyek érzékletesen mutatják be, mire képes a modern technológia egy városi környezetben. Egy ilyen példa a Toyota által életre hívott, öt éven át épített okosváros-projekt, amely nemrégiben a közösségi médiában is széles körben ismertté vált. A japán autóipari óriás nem csupán egy új lakónegyedet hozott létre, hanem egy teljesen új szemléletű, jövőorientált városi modellt épített fel.

Az úgynevezett „Woven City” – amelyet a Fudzsi hegy lábánál hoztak létre – a legmodernebb technológiai megoldásokkal van felszerelve. A városban önvezető járművek szállítják az embereket, az infrastruktúrát mesterséges intelligencia irányítja, a közterek, az energiafelhasználás és a lakók biztonsága is okos rendszerek révén optimalizált. A cél nem pusztán az volt, hogy technológiai vívmányokat mutassanak be, hanem hogy egy működőképes, fenntartható és élhető városi környezetet hozzanak létre, amely a jövő városainak modelljeként szolgálhat.

Most érdemes feltennünk a kérdést: valóban ez jelenti egy igazán okos város lényegét? Vajon a mai ember számára ténylegesen ezek – a technológiai fejlettség, az automatizált rendszerek és a mesterséges intelligencia – testesítik meg az „okosság” fogalmát egy városi környezetben?

A Janus Pannonius Szakkollégium keretében megrendezett előadáson Dr. Simó Attila tartott részletes és gondolatébresztő ismertetést az okosvárosok fogalmáról és azok mélyebb jelentéstartalmáról. Az előadás során számos olyan aspektus került előtérbe, amelyek a közbeszédben gyakran háttérbe szorulnak, amikor az „okosváros” kifejezés szóba kerül. A közvélekedés hajlamos arra, hogy az okosváros fogalmát szűken értelmezze, és azt elsősorban a legmodernebb technológiai megoldásokkal felszerelt, digitalizált és automatizált városi rendszerek gyűjtőfogalmaként kezelje. Dr. Simó azonban hangsúlyozta: ez a szemlélet meglehetősen leegyszerűsítő és torzítja a valódi jelentést.

Valójában az okosváros koncepciója ennél jóval komplexebb. Olyan városokat értünk alatta, amelyek nem csupán a technológiai innovációk alkalmazásában járnak élen, hanem értékrendjük, társadalmi felelősségvállalásuk, környezettudatosságuk, valamint a lakók közötti kommunikáció és együttműködés minősége terén is magas színvonalat képviselnek. Az „okosság” tehát nem kizárólag a szenzorok, algoritmusok vagy önműködő rendszerek jelenlétében érhető tetten, hanem legalább annyira az emberi szemléletmódban, a közösségi elköteleződésben és az élhető városi környezet megteremtésére való törekvésben is. Az előadás egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy az okosváros eszméje nem választható el az emberektől, akik benne élnek – a technológia csupán eszköz, míg a valódi okosság forrása maga az ember és az általa képviselt értékrend.

E ponton válik különösen fontossá a kritikai gondolkodás: bár a technológiai fejlődés kétségtelenül kulcsszerepet játszik a jövő városainak kialakításában, az emberi tényezőt nem szabad háttérbe szorítani. Egy város attól lesz igazán okos, hogy képes alkalmazkodni a lakói igényeihez, elősegíti a társadalmi kohéziót, és fenntartható módon biztosítja az életminőség javulását – nem pedig pusztán attól, hogy hány intelligens rendszer működik benne.

Az okosváros tehát nem cél, hanem eszköz egy jobb, élhetőbb és emberközpontúbb jövő felé.

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év