Miért tanulunk mindig az utolsó pillanatban?

Gondolom, nektek is ismerős az érzés, amikor vizsga vagy zh előtti napon eszméltek rá arra, hogy még neki sem kezdtetek a felkészülésnek. Nos, nem vagytok egyedül, ugyanis ez több emberrel megtörténik, mint kellene. Az utolsó pillanatban történő tanulás, az úgynevezett időszakos halogatás szinte minden egyetemistát érint. De vajon miért történik meg újra és újra, mikor tudjuk, hogy ez mekkora plusz stresszel és idegeskedéssel jár?

Először is fontos azt tisztázni, hogy a halogatás nem minden esetben számít lustaságnak, még akkor sem, ha ez most egy elképesztően nagy butaságnak hangzik. Sokkal inkább egy belső stratégia, amit az ember a feszültségkezelés céljából indít el magában, sokszor akaratlanul. Amikor egy feladat túl megterhelőnek tűnik, stresszes, esetleg unalmas, akkor minden nap halogatjuk, egészen addig, míg a határidő előtti napon nem találjuk magunkat, ahol már nem lehet sok mindent megmenteni, azonban ekkor éri el a stressz azt a szintet, ahol teljesíteni és tanulni kezdesz.

Ami a legfurább, hogy ez a legtöbb esetben be is válik az embereknek, legalábbis látszólag. Sokan épphogy átcsúsznak a vizsgán, éppen időben elküldik az összedobott dolgozatot, vagy megoldják a krízishelyzetet pár óra alatt. De ez nem egyenlő azzal, hogy egy jó stratégiáról van szó. A siker itt ugyanis nem a hatékonyságból fakad, hanem a kényszerből, ami abban a pillanatban elmúlik, amint kijöttél a vizsgáról. Kiszáll belőled az összes stressz, és sajnos vagy nem sajnos, de vele együtt távozik a tudás is, amit kínszenvedéssel kapartál össze egy éjszaka alatt.

Az állandó utolsó pillanatos tanulás vicces és jópofa lehet, különösen akkor, ha csapatostul nyomjátok, azonban egy idő után kimerítővé, stresszessé és fenntarthatatlanná válik. Nem enged tervezni, nem marad idő ismétlésre, gyakran pedig a valódi anyagot sem vagyunk képesek megérteni, csupán magolunk és próbálunk megjegyezni olyan fontos kulcsszavakat, amelyek kivágnak minket a bukás alól. Ráadásul, talán ami az egyik legrosszabb, folyamatos bűntudattal jár, hiszen mindig ott motoszkál a fejünkben a gondolat, miszerint előbb is elkezdhettünk volna tanulni, de már mindegy, mert úgy sincs idő rá.

Arra a kérdésre, hogy ha ennyire káros, mégis miért csináljuk folyamatosan, nagyon egyszerű a válasz: mert rövid távon kényelmes. Mert elkezdeni mindent nehéz, még a vizsgára való felkészülést is. Mert a tökéletességre való törekvés, a félelem az elbukástól, vagy épp az alacsony motiváció gyakran bénító. Éppen ezért van az, hogy megfogadod év elején, hogy sokkal jobban fogsz teljesíteni és jobb jegyeid lesznek, aztán mintha ezek a fogalmak a kukában kötnének ki, ugyanis nem tudsz velük többé érvényesülni.

A megoldás nem az, hogy évezredekkel az időpont előtt felépítünk egy pontos tervet, amit mindig követünk, hanem az, hogy reálisan és őszintén felismerjük a saját működésünket, és apránként változtatni kezdünk rajtuk. Sok kicsi sokra megy.

Kiemelt fotó: iStock

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év