Propagandák, amelyeknek nem dőlök be

A propaganda fogalma mélyebb és árnyaltabb értelmezést kíván, mint amit a hétköznapi szóhasználat gyakran tükröz. A meghatározás szerint: „Eszméknek, tanoknak, nézeteknek, politikai elméleteknek szóban v. írásban, ill. más módon (rádió, film stb. útján) való céltudatos, tervszerű hirdetése, megismertetése és terjesztése, népszerűsítése.” (Arcanum.com) Ez a meghatározás világosan utal arra, hogy nem pusztán egyszerű információközlésről van szó, hanem egy tudatos és célirányos kommunikációs tevékenységről, amelynek központi törekvése a meggyőzés, sőt sok esetben a befolyásolás, manipuláció.

A propaganda lényege tehát abban rejlik, hogy valamilyen ideológiai, politikai vagy világnézeti tartalmat juttat el a közönséghez, olyan formában, amely az érzelmekre, előítéletekre, ösztönökre vagy vágyakra is hatni kíván, nem csupán az értelemre. Éppen ezért a propaganda sokszor nem a nyílt, párbeszédre épülő meggyőzés eszközeit használja, hanem a közvetett, burkolt, esetenként manipulatív technikákat. A modern kommunikációs csatornák – a televízió, az internet, a közösségi média – mind olyan terepet biztosítanak, ahol a propaganda finom formái is könnyedén terjedhetnek, gyakran úgy, hogy a befogadó nem is tudatosítja, hogy irányított üzenetekkel találkozik.

Összegyűjtöttem néhány olyan propagandaanyagot, amelyekkel kapcsolatban vagy nem sikerült meggyőzniük, vagy egyszerűen nem értek egyet az általuk közvetített üzenettel.

1. Visszafogadni az életedbe olyan embereket, akik korábban mérgezően hatottak rád – pusztán azért, mert barátnak vagy családtagnak számítanak –, nem feltétlenül a megbocsátás vagy a szeretet jele, hanem sokszor önmagaddal szembeni engedékenység. A kapcsolatok minősége nem azon múlik, milyen címkét viselnek, hanem azon, hogyan hatnak rád: építenek vagy rombolnak. Az, hogy valaki rokoni vagy baráti kötelékben áll veled, nem ad felmentést a káros viselkedés alól, és nem kötelez arra sem, hogy újra és újra helyet adj neki az életedben.
2. Gyakran találkozom azzal a nézettel – különféle platformokon –, hogy az utazás csupán pénzkidobás. Őszintén szólva, ezt a felfogást még most sem tudom igazán megérteni. Az utazás ugyanis nemcsak élményeket nyújt, hanem számos új lehetőséget is megnyit: kultúrákat, gondolkodásmódokat, élethelyzeteket megismerhetsz általa. Minden egyes tapasztalat bővíti a látókörödet és mélyíti a tudásodat – márpedig minél több tudásra teszel szert, annál tudatosabban és szabadabban alakíthatod az életedet. Ebben az értelemben az utazás inkább befektetés, mintsem felesleges kiadás.
3. Végül, de semmiképp sem utolsósorban, szeretnék kitérni a bosszúvágyra, illetve arra a késztetésre, hogy visszavágjunk valakinek, aki fájdalmat okozott nekünk. Úgy gondolom, hogy a bosszú sem érzelmileg, sem erkölcsileg nem nyújt valódi elégtételt. A pillanatnyi kielégülés illúzióját keltheti ugyan, de hosszú távon ritkán hoz megnyugvást vagy megoldást. Sokkal többet jelent, ha képes vagy túllépni a sérelmen, és nem a bosszúval, hanem a saját fejlődéseddel, tartásoddal és méltóságoddal válaszolsz. Mutasd meg, hogy erősebb vagy annál, amit veled tettek – nem azért, mert visszaütsz, hanem mert nem engeded, hogy lehúzzanak a saját szintjükre. Az igazi erő nem a megtorlásban rejlik, hanem abban, hogy te magad jobbá válsz általa.

Ti hogyan látjátok ezt? Kíváncsi vagyok a véleményetekre, írjátok meg kommentben!

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év