Miért fontos a kudarc?

Sokan úgy beszélnek a kudarcról, mint valami tanítóról, ami által majd később erősebb leszel. De mi van akkor, ha el sem jutsz odáig, hogy kudarcot vallj? Nekem például mindig is az volt a bajom, hogy meg sem próbáltam dolgokat, mert előre tudtam – vagy inkább azt hittem –, hogy úgysem lennék elég jó. Iskolai versenyek? Ének, rajz, magyar? Köszönöm, nem. Már jelentkezni is félelmetes volt. Főleg úgy, hogy mindig volt valaki, aki sokkal jobb volt nálam.

Emlékszem, amikor ötödikben a magyar tanárnő keresett valakit egy szavalóversenyre. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy jelentkezem. Szerettem a verseket, titokban otthon sokat olvastam fel hangosan. De aztán eszembe jutott egy lány, aki már akkor több versenyen volt, mint én, és mindig nyert. Vagy egy fiú, akinek olyan mély hangja volt, hogy mindenki figyelt rá, ha megszólalt. Én meg… hát, én csak elég jó voltam. Nem kiváló. Szóval inkább visszaléptem, még mielőtt elkezdtem volna.

Most, hogy idősebb lettem, egyre többször jut eszembe, hogy lehet, ez is egyfajta kudarc volt. Egy csendes, befelé történő bukás. Nem az, amikor valami nem sikerül, hanem az, amikor saját magamat győzöm meg arról, hogy nem éri meg próbálkozni. És az a baj ezzel, hogy így semmit sem tanulok. Nem tudom meg, hogy milyen érzés hibázni – de azt sem, milyen érzés fejlődni vagy sikerélményt szerezni.

Azt hiszem, a legnagyobb tanulság nekem nem egy konkrét hibából jött, hanem abból, hogy túl sokáig éltem úgy, hogy a hibától való félelem vezérelt. És ez sokkal rosszabb érzés, mint egy rossz jegy vagy egy elszúrt verseny. Mert így sosem derül ki, hogy mire lennék képes. Most már próbálok ezen változtatni – apró dolgokkal. Jelentkeztem egy iskolai projektbe, ahol elő kellett adni egy témát, pedig halálosan izgultam. Nem volt tökéletes, de túléltem. És nagyon büszke voltam magamra.

Szóval azt gondolom, hogy a kudarc nem mindig úgy néz ki, hogy felbukunk egy lépcsőn. Néha úgy néz ki, hogy meg sem próbálunk felmenni rajta. De bármelyik is történik, a legfontosabb, amit megtanulhatunk: nem attól leszünk értékesek, hogy minden sikerül, hanem attól, hogy képesek vagyunk-e továbblépni – akár egy bukás után, akár egy kihagyott lehetőség után.

A kudarc megtanít arra, hogy ne féljünk saját magunktól. És talán pont erre van most a legnagyobb szükségünk.<3

Kiemelt fotó forrása: https://thecontextofthings.com/2020/12/15/what-type-of-failure-might-eventually-predict-success/

Sütő Tamara,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. B osztály