Kérdések Istenhez – Kotlár Dominik

Egyetlen Isten! Lenne hozzád pár kérdésem. Ezek egy ideje pihennek a szívemben, de végre van bátorságom, hogy megkérdezzem őket – és őszinte válaszokban reménykedem.

Örülsz, hogy mi létezünk? Hogy a Földön élünk és lélegzünk? Vagy csalódtál bennünk? Mert az idő múlásával csak rosszabbak leszünk… és egyszer úgyis eltűnünk.

Te az egekben megformázol minket, majd látod első lépéseinket. Vajon minden alkalommal könnybe lábad a szemed, mikor először tanuljuk a beszéd művészetét?

Tényleg éjjel-nappal nyitva van a szemed? Mert akkor nagyon fáradt lehet. Vajon miért van az, hogy soha nem pihenteted? Talán soha nem fárad el a szemed…

Miért hagyod, hogy rossz legyen? Hogy az emberek szíve fájdalommal teljen… Hogy utána mindenáron nyugalmat keressen.

Te honnan jöttél? Talán a csillagokból születtél? Gyermek voltál, mint mi? És ha igen, milyen volt a csillagok között felnőni?

Utolsó kérdésem a legfurcsább: Hogy tudsz minden nap meghallgatni ennyi segélykérő imát? Megsüketülni a könyörgéstől, megbocsátani annyi hibát… Nem unod, hogy nem köszönik meg? Nem okoz fájdalmat a szívednek?Nem fáj ezt elviselned?

Remélem, jól vagy ott fenn az égben, és látod a jóságot az emberekben.

Köszönöm, hogy meghallgattad őket, Istenem! Istenem, ki fentről figyelsz minket, köszönöm a türelmedet!

Kotlár Dominik,
Horváth János Elméleti Líceum,
9. AB osztály