Miért vonzó a kreatív, alternatív életút a mai fiataloknak?

Őszintén? Már rég nem hiszem el, hogy csak egyféleképpen lehet sikeres életet élni. Nekem azt mondták mindig, hogy az iskola az alap. Hogy az a biztos, és hogy „tanulj jól, menj egyetemre, szerezz jó munkát, aztán majd boldog leszel.” De én nem ezt látom. A körülöttem lévő fiatalok közül egyre többen nem ebben hisznek. És én sem tudom már, hogy ebben higgyek-e.

Ott van például egy barátom, aki fest. Nem csak úgy hobbiból, hanem reggeltől estig. Nincs Instagramon több tízezer követője, nem lett híres TikTokon, de azt csinálja, amit szeret. Az iskola? Hát, elvan benne, de nem ez érdekli. És amikor nézem őt, azt érzem, hogy ő sokkal „élőbb”, mint mi, akik napi 6-7 órát ülünk a padban, és magolunk valamit, ami valószínűleg soha többet nem fog a hasznunkra válni.

Nem arról van szó, hogy ne lenne értelme az iskolának. Van. Csak az a baj, hogy sokszor kizárja azokat, akik máshogy gondolkodnak. Ha valaki nem elég jó matekból vagy történelemből, az máris „lusta”, „nem törekszik”, „nem elég okos”. De lehet, hogy közben ő egy zseniális zenész, vagy elképesztően tehetséges fotós. Miért nem érték ez is?

A közösségi média sokat változtatott ezen. Látjuk, hogy valaki saját márkát épít 16 évesen, hogy valaki videókat vág, ékszert készít, podcastet indít, tetovál, verset ír, táncol, benne van a szépségápolásban, zenét gyárt – és nem feltétlenül végzett hozzá iskolát. Egyszerűen csak szenvedélyesen csinálja, és ennyi elég is. Ez inspiráló. Azt mutatja, hogy van másik út. Nem könnyű, de legalább a sajátod.

Persze sok felnőtt ilyenkor azzal jön, hogy „ebből nem lehet megélni”. És lehet, hogy részben igazuk van. A kreatív életút nem mindig hoz stabil fizetést, és nem mindenki fog befutni, azonban az is igaz, hogy sok „normális” munka sem boldogít. Ismerek olyan felnőtteket, akik megjárták a „helyes” utat: diploma, állás, lakás, autó – és mégis boldogtalanok. Mert nem azt csinálják, amit szeretnek. Csak amit „kellett”.

Mi viszont egy másik generáció vagyunk. Mi azt akarjuk, hogy legyen értelme annak, amit csinálunk. Hogy ne csak túléljük a napokat, hanem meg is éljük őket. Hogy ne érezzük magunkat robotnak, hanem alkotónak. A kreatív életút erről szól: önkifejezésről, szabadságról, arról, hogy ne mások írják meg a történetünket, hanem mi magunk.

Ezért vonzó ez az út. Mert nem egy előre megírt forgatókönyvet követ, hanem lehetőséget ad arra, hogy kitaláld, ki vagy valójában. Nem könnyű, sőt, néha félelmetes. De őszintébb. Emberibb.

Szóval igen, lehet, hogy nem mindenki fog rocksztár vagy híres író lenni. De ha valaki boldogabb attól, hogy gitározik esténként, mint attól, hogy matekozhat, akkor miért ne választhatná azt? Miért ne lehetne a szenvedély az irányadó, nem csak a papírok?

A világ változik. És mi is változunk vele. Úgyhogy csak merj nyugodtan annak élni, ami boldoggá tesz. Nem baj, ha elsőre nem is sikerül, de idővel talán kialakul. Ha pedig nem, akkor bármikor lesz lehetőséged másik utat keresni. <3

Kiemelt fotó forrása: https://guitarspace.org/tips/how-to-write-a-song-on-guitar/

Sütő Tamara,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. B osztály