Szerelmesnek lenni tiniként…

Szerelmesnek lenni tinédzserként egészen különleges dolog. Egyrészt varázslatos, másrészt néha fájdalmas, zavarba ejtő, sőt olykor ijesztő is. A tini szerelem sokkal intenzívebbnek tűnik, mint bármi más, amit addig átéltünk – és ennek jó oka van. Életünknek ez az időszaka az önkeresésről, a felnőtté válásról, az érzelmek és kapcsolatok világának felfedezéséről szól. Ebben a felfokozott, gyakran bizonytalan időszakban a szerelem egyszerre jelenthet kapaszkodót és zűrzavart.

Amikor először leszünk szerelmesek, minden új. Az érzés is, és az is, ahogyan reagálunk rá. Egy egyszerű üzenet a másiktól egész napos boldogságot okozhat. Egy mosoly, egy pillantás, egy közösen eltöltött fél óra a világ legfontosabb eseményének tűnhet. Ilyenkor hajlamosak vagyunk idealizálni a másikat, azt hinni, hogy ő tökéletes, és hogy amit érzünk, az örökké fog tartani.

Ez nem naivitás – ez az őszinteség és a nyitottság, ami csak fiatal korban ennyire erős.

Ugyanakkor a tini szerelem nem mindig könnyű. A tapasztalatlanság, a bizonytalanság, az önbizalomhiány sokszor vezet félreértésekhez, drámákhoz vagy szívfájdalomhoz. Egy nem viszonzott érzés, egy hirtelen megszakadt kapcsolat, vagy csak az, hogy a másik fél máshogy érez, nagyon fájdalmas tud lenni. És ilyenkor azt hisszük, vége a világnak. De valójában ezek az élmények segítenek formálni minket: megtanítanak arra, hogy hogyan kezeljük az érzelmeinket, hogyan legyünk empatikusabbak, türelmesebbek, és hogy milyen kapcsolatban szeretnénk élni a jövőben.

Én úgy látom, hogy tiniként szerelmesnek lenni nemcsak az érzelemről szól, hanem a tanulásról is. Az első kapcsolatokon keresztül tapasztaljuk meg, mit jelent kötődni valakihez, milyen az, amikor figyelmet adunk és kapunk. Megtanulunk szeretni és szeretve lenni, akkor is, ha ez nem tart örökké. És azt is megtanuljuk, hogy a szerelem nem mindig olyan, mint a filmekben vagy a könyvekben – gyakran zűrös, néha csalódással végződik, de ettől még nem kevésbé értékes.

Sajnos a felnőttek hajlamosak lebecsülni a tini szerelmet. Azt mondják, „ez csak fellángolás”, „majd túl leszel rajta”, „ez nem igazi”. Pedig a fiatalok érzései ugyanolyan valósak, mint bárki másé. Sőt, gyakran sokkal őszintébbek, mivel még nem tanultuk meg elrejteni őket, vagy játszadozni velük, jobbik esetben. A tinik nem kalkulálnak, nem taktikáznak – ha szeretnek, akkor teljes szívvel teszik.

Szerelmesnek lenni tiniként tehát egyszerre gyönyörű és fájdalmas. Egy olyan időszak, amikor megtapasztaljuk, milyen hatalmas erő rejlik az érzelmekben. Lehet, hogy később, felnőttként máshogy szeretünk majd – talán óvatosabban, talán reálisabban. De az a fajta őszinte, szinte mindent elsöprő érzés, amit tiniként érzünk, örökre emlékezetes marad.

Éppen ezért nem kell szégyellni, ha valaki ilyenkor szerelmes. Ez az élet egyik legszebb tapasztalata – még akkor is, ha nem tart örökké. Mert a maga pillanatában igaz volt. És ha mégis örökké tart? Ha megtapasztalom, becsszó, elmesélem. 😉

Kiemelt fotó: Peakpx

Sütő Tamara,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. B osztály