Amerre a Nap fordul – Pap Nikoleta versei

Napraforgó

Légy egy növény,
mely arra fordul,
amerre süt a Nap sugara.
Ne egy olyan,
aki azt szereti,
hogy minél több a bogara.
Ne légy rózsa,
minek tövise mindig szúr,
vagy liliom,
mely bódítóan illatoz.
Légy te Napraforgó,
ki ha kell,
hűs hajnalt hoz.

Cseresznyefa

Úgy lennék én cseresznyefa,
mi finom gyümölcsöt terem,
és tele van minden jóval,
nem csak egy üres verem.

Úgy lennék én cseresznyefa,
hogy örüljenek kicsik s nagyok,
s hogy belőlem fejlődjenek,
ne maradjanak csupán magok.

Úgy lennék én cseresznyefa,
melyet szeret a madarak serege,
nem kérdezi tőlem senki sosem,
hogy az ágam remeg-e.

Fagyos nyár

Egy illúzió minden,
csak úgy tűnik, hogy megtörtént.
Hogy tavaszból nyár lett-e,
az tudhatja csak, ki ott volt még.

De mi elszaladtunk,
úgy vártuk a meleget,
elkergettük sikolyunkkal
a hideg és fagyos szeleket.

Tévedtünk, a tél köszön,
mutogatja karmait.
Elűzi a sok fiatal
legféltettebb álmait.

Aranyló világ

Minden aranyba bújt,
már semmi sem ezüst,
minden aranyba bújt,
és egyik szín sem csak füst.
A rétek, a kertek aranyban pompáznak,
az sem baj, ha a híd alatt világokat bombáznak.
Az arany lett az új divat,
azt szereti mindenki,
csak azt nem tudja, hogy mást is kell,
nem csak a sárgát elvetni.

Légy takaróm

Légy takaróm téli éjjelen,
légy hideg teám nyári reggelen.
Légy vágyat oltó mentség,
légy imában hordozott szentség.
Légy eget tisztító napsugár,
légy szerelmes levelet hozó futár.
Légy szárnyaló galamb a tavasz egén,
légy célom az életem tetején.

Légy az enyém,
csak annyit akarok,
légy mindig élő,
ne elfeledett halott.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály