A szárnyalás filozófiája: Mit tanít nekünk Jonathan, a sirály?
Ebben az írásban egy különleges sirályról fogok mesélni, aki a raj szabályait figyelmen kívül hagyva megtanulta, hogyan alakítsa a repülést a táplálékszerzés egyszerű eszközéből az önmeghaladás művészetévé. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy egy ornitológiai értekezés következik a sirályokról. Épp ellenkezőleg: azt szeretném, hogy együtt gondolkodjunk az emberi létről.
Jonathan Livingston sirálynak (Richard Bach azonos című regényének főszereplője) egyetlen vágya volt egész életében: tökéletesen repülni. Célja elérése érdekében reggeltől estig másoktól elszigetelten gyakorolt, ám ezzel sikerült kivívnia társai megvetését és haragját. Jonathan megpróbált másokat is meggyőzni a repülés szépségéről, de kitaszították, és magányos életre ítélték, távol szeretteitől. Ő azonban a történtek ellenére sem vesztette el a reményt. Élete hátralévő részét az önfejlesztésnek szentelte, megértve, hogy a sirály életének lényege a szabadságban rejlik:
„Szabadságunkban áll oda menni, ahová csak akarunk, és olyanoknak lennünk, amilyenek vagyunk.”
Idővel repülése valóban „tökéletessé” vált, de lelke még nem volt kész a tökéletesség megértésére. Jonathan számára egy másik iskola kezdődött: a spirituális emancipációé. Befogadták a kiválasztottak világába, az értékek fényes birodalmába, ahol egy spirituális mentor irányítása alatt megértette, hogy a legmagasabb tökéletesség a szeretetetben rejlik. Mi értelme a tökéletességnek, ha nincs, kivel megosztanod?
Jonathan most először értette meg, hogy a helye a földön van: vissza kell térnie a Rajba – azok közé, akik egykor elutasították, hogy a szabadság és a szeretet szellemében nevelje őket. Idővel a Sirályok Tanítójává vált, arra oktatva a felnövekvő generációkat, hogy „tanuljanak szüntelenül, gyakoroljanak, és törekedjenek rá, hogy az élet egészének tökéletes, láthatatlan lényegéből mind többet és többet ismerjenek meg.” A szeretetről a következőket mondta:
„Meg kell tanulnod az igazi sirályt látni, a jót mindvalahányban, és segíteni nekik, hogy ők is meglássák magukban. Ezt értem szereteten. Ennek a nyitját meglátni, az az öröm.”
Jonathan Livingston története – amely „repülőknek” és „nem repülőknek” egyaránt szól – mély emberi tanítást hordoz magában: a lényeges nem az, amit tettek egy emberrel, hanem az, amit ő tesz, vagy amivé változtatja magát.
Más szóval: nem az számít, ami egy emberrel történik, hanem hogy miként válaszol arra, ami vele történik. Mivel szellemmel (akarattal és gondolattal) van felruházva, szabadon dönthet a sorsáról: a mélybe zuhanhat, vagy felemelkedhet, olyan értékeket és attitűdöket hirdetve, mint a személyiség szabad megerősítése, az önmagunkba és másokba vetett bizalom, a saját potenciál optimális és kreatív kiaknázása.
A modern filozófia egyik kiemelkedő gondolkodója, Jean-Paul Sartre (francia drámaíró és egzisztencialista filozófus) hasonló álláspontra jut. Szerinte az ember azáltal létezik, hogy megvalósít egy lehetőséget, amit szabadon választott. Ezért a szabadságért abszolút felelősek vagyunk, mert a választás a miénk. Ugyanakkor azt is mondja, hogy „a pokol a másik ember”.
Felmerül tehát a kérdés: hogyan lehetünk szabadok egy olyan világban, ahol vágyaink megvalósításában tekintettel kell lennünk mások vágyaira és elvárásaira?
Sokszor az emberek vágyai ütköznek, így saját érdekeit követve mindegyikünk megakadályozza a másik vágyának megvalósulását. Van kiút ebből a helyzetből? Létezhet magányos boldogság? Jonathan Livingston megértett egy nagyon fontos dolgot: csak a másik tehet minket boldoggá. Nincs más választásunk, ilyen az emberi lét. Ne feledjük azonban, hogy a szeretet által a másik „Te”-vé válik, az Én és Te pedig együtt alkotja a Mi-t.
Pál apostol szavaival zárnám írásom:
„Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.”
Richard Bach: Jonathan, a sirály. Édesvíz kiadó. 1994
Maria Fürst: Bevezetés a filozófiába. Ikon Kiadó. 1993
Kiemelt fotó forrása: https://www.etsy.com/listing/286667623/seagulls-birds-flying-fine-art | TeriBPhotography
Antonie Anita,
Ady Endre Elméleti Líceum,
11. osztály