Sötét – Üveges István verse

Sötét

Suhan bőkezűen hátul árnyam,
Ég, akár a halmozott máglya,
Nedű dohánya marja vétkemet,
Jóízűen nyaldossa étket,

A félelem perzseli, tüzeli,
Lehajolt fák tékozlásai,
Isteni parázs nehezül ártón,
Míg le nem vetkőzik bársonyból,

El ne haljon, kinek szíve nincs is,
S hogy a könny nyögdécsel, sírva sír,
Ó, kinek szíve nincs, csak árnybája,
Könnytől légyen eloltva máglya.

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály