Miért szorongunk többet, mint valaha?

Az utóbbi időben egyre többször hallani arról, hogy mindenki szorong. Fiatalok, idősek, diákok, dolgozó emberek – szinte nincs olyan társadalmi csoport, ahol ne merülne fel ez a probléma. A kérdés már csak az, hogy ez miért éppen a mai világban a legaktuálisabb?

Az emberek lettek gyengék, vagy a világ lett kevésbé elviselhető?

A modern élet látszólag egyszerűbb, mint valaha, az emberek mégsem képesek egyszerű életet élni. A mai világban már alapvető dolog az áram, a fűtés, a víz, az internet, nem mellesleg mindenkinek a rendelkezésére állnak azok az eszközök, amelyekkel a tudásunkat tudjuk fejleszteni. Mégis sokan érzik úgy, hogy valami nagyon nincs rendben. És tekintve a háború, világjárvány és választások okozta teljes őrületet, valószínűleg tényleg több a probléma, mint ami elfogadható lehetne egy társadalomban.

Régen az emberek apró helyi közösségekbe összegyűlve élték az életüket, csak az volt rájuk kihatással, ami a közvetlen környezetükben történt. Nem volt sem internetük, az áram és a víz is luxusnak számított, azonban volt valamijük, ami nekünk az életünkben már inkább szökőévente köszönt be: nyugalom.

Ma globális hírek zúdulnak ránk mindenhonnan, naponta hallunk és olvasunk háborúkról és különböző katasztrófákról. Az internet állandó elérhetőséget és lehetőséget biztosít az emberek számára, ezzel együtt azonban szinte teljesen megszünteti a valódi pihenés lehetőségét. A telefonunk sosem hagy minket egyedül, állandóan ott van a kezünkben, a legtöbb munkahelyen pedig napi több órát is használnunk kell digitális készülékeket. Éppen ezért a mentális tér sosem tud elcsendesedni.

Ehhez társul a közösségi média hatása, amely folyamatosan azt sulykolja belénk, hogy mások sokkal sikeresebbek, boldogabbak, produktívabbak és elégedettebbek nálunk. A tökéletes kép mögött ritkán látjuk azonban a valóságot, ez pedig még egy olyan stresszforrásként szolgál, amivel az emberek önkéntelenül is meg kell küzdjenek. Minden intő jel ellenére mégis összehasonlítjuk magunkat másokkal, és hagyjuk, hogy ez hatással legyen az önértékelésünkre és az életünkre. Az ember elkezdi aztán úgy érezni, hogy lemaradt másokhoz képest, nem elég jók a céljai, még ha objektív megközelítésből ez nincs így.

De ezidő alatt nem csak a külvilág változott, hanem mi, emberek is teljesen mások lettünk. Más célokkal, más elvárásokkal. Ma már az emberek telhetetlenek, nem elég csak sikeresnek lenniük, mindenben ők akarnak a legjobbak lenni, ez pedig előbb-utóbb kiégéshez vezethet. Sőt, nem csak vezethet, hanem vezet is. A szorongás pedig mindig ott van bennünk. Mert mi van, ha nem sikerül az, amit elterveztünk, mi van, ha nem jó irányba haladunk az életben? Az az igazság, hogy túl sok irányból érnek minket követelmények, és ehhez képest túl kevés olyan kar van, aki felsegíthet minket a földről.

Nem véletlen tehát, hogy a szorongás ma már teljesen normális dologgá vált. Lassacskán elértünk oda, hogy nem az a szokatlan és furcsa, ha valaki szorong bizonyos helyzetekben, hanem az az idegen, ha valakiben nincs szorongás.

Hogy mi erre a megoldás? Nos, fogalmam sincs. De ha ti esetleg rájöttetek, kérlek, meséljétek el nekem is! : )

Kiemelt fotó forrása: https://thelaymansdoctor.com/why-deep-breathing-really-works-to-reduce-anxiety-and-stress/

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év