Az irigy barátnő

Sokan ismerjük azt a barátnőtípust, aki – bár elsőre törődőnek vagy közelinek tűnik – valójában folyamatosan kétségbe vonja a döntéseinket, apró megjegyzésekkel bírálja az öltözködésünket, és mindig talál valamit, amit le lehet szólni. Az ilyen kapcsolatban gyakran nem érezzük magunkat elfogadva vagy támogatva; inkább azt tapasztaljuk, hogy az önbizalmunkat fokozatosan rombolják, sokszor szinte észrevétlenül. Ezek a helyzetek különösen csalókák, mert a barátság álcája mögé bújva jelenik meg az irigység, ami nem nyíltan támadó formában, hanem finom, alattomos módon ássa alá az önbecsülést.

Az irigy barátnők tipikusan azok, akik a saját bizonytalanságukat próbálják mások leértékelésén keresztül kompenzálni. Ahelyett, hogy építő módon kapcsolódnának hozzánk, versenytársat látnak bennünk, és úgy érzik, a másik sikere az ő kudarcuk. Ezek a dinamikák rendkívül károsak tudnak lenni, különösen akkor, ha sokáig nem ismerjük fel őket, vagy ha mentegetjük a viselkedésüket pusztán a kapcsolat hossza vagy a közös múlt miatt. Pedig a valódi barátság nem kérdésessé tesz, hanem megerősít; nem lehúz, hanem felemel. Éppen ezért fontos, hogy időnként újraértékeljük, kiket engedünk közel magunkhoz, és felismerjük: az, hogy valaki régóta része az életünknek, még nem jelenti azt, hogy jó hatással is van ránk.

Nekem is volt egy barátnőm, aki rendszeresen megjegyzéseket tett az öltözködésemre, például gyakran kérdőre vonta, hogy nem túl rövid-e az a szoknya, amit éppen viselek – miközben ő maga jóval merészebb, rövidebb ruhákban járkált. Ez a fajta kritika nemcsak kellemetlen volt, de ellentmondásos is, hiszen láthatóan más mércét alkalmazott saját magára, és másfajta elvárásokat támasztott velem szemben. Emellett gyakran előfordult, hogy amikor fiúkkal kerültünk társaságba, megpróbált engem lejáratni, vagy kisebbíteni az értékemet. Ezek az események nem egyszerűen apró civódások voltak, hanem olyan dinamikák, amelyek egyértelműen arra irányultak, hogy meggyengítsék az önbizalmamat, és őt pedig erősebbnek, fontosabbnak tüntessék fel a helyzetben. Ez a fajta viselkedés mélyebb irigységről és versengésről árulkodott, amely nem a barátság építő erejét, hanem annak mérgező oldalát jelenítette meg.

Az ilyen típusú „barátnőket” fontos elengednünk, hiszen egy egészséges, támogató baráti kapcsolatban nincs helye annak, hogy valaki csak akkor keressen minket, amikor éppen unatkozik, vagy éppen szüksége van valamire. Az igaz barátok azok, akik valódi érdeklődéssel fordulnak felénk, és akik nem csupán a saját kényelmüket vagy pillanatnyi szükségleteiket helyezik előtérbe, hanem rendszeresen, szándékosan időt szakítanak arra, hogy mellettünk legyenek, támogassanak és meghallgassanak minket. Megéri hát megnyitni a kaput olyan kapcsolatok felé, amelyekben ez a kölcsönös odafigyelés és törődés jelen van, mert ilyen barátokkal az életünk is gazdagabbá, kiegyensúlyozottabbá válik.

Megígérhetem, hogy ha elengedjük azokat a kapcsolatokat, amelyek nem szolgálják az érzelmi jólétünket, idővel meg fogjuk találni helyettük azokat, akik valóban mellettünk állnak, és akikkel egyaránt adni és kapni is öröm lesz.

Kiemelt fotó: Pinterest

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év