Június eleje – Kiss Milán versei

Őrület

Az a hatalmas űr, mit ő betölt,
pont ő! Sosem gondoltam rá
eddig a pillanatig.
Mintha más lenne.

Vannak érzéseim újra,
olyan, mint egy jó, kiadós alvás.
Mintha újjáéledtem volna,
minden jobb és szebb.

Olyan, mintha tavasz lenne ott legbelül,
újra rügyezik minden,
boldogság vesz körül,
új lehetőségek.

Leírhatatlan ez az érzés,
talán egy kedvenc ebéd, aztán pihenés.
Nem tudom.
Furcsa, de fantasztikus.

Győzelmi kör

Győzelem? Mire mindig is hajtottál…
Most már nincs,
Most már te tanítasz,
Mondd meg, mégis hová lettél?

Hol van az, ki mindig
Boldogan, erősen állt ki?
Hol van az, kit senki
Meg nem tudott állítani?

Senki sem…
De mégsem nyert,
Vagy mégis?
És ha nyert, akkor mit?

Nem egy kupát,
S nem is érmet;
Talán egy szerető szívet.
Talán megkapta azt,
Amire mindig is vágyott.
Most már ő tanít,
És tudja, hogy mit:

A győzelem semmit sem ér,
Ha nincs senki sem melletted.

Egy csepp eső

Egy csepp élet.
Víz és tűz,
Egy játék, vagy egy mesefilm?
Vagy talán szerelem?

Ellentétek, mégis van bennük valami közös.
Nálunk nem volt.
Vagy én szeretem túlságosan,
Vagy ő.

De hogyan lehetséges ez?
A választ még keresem.
Hallgassak a szívemre?
Üldözzem őt,
Vagy csak hagyjam, és menjek tovább?

Mégis, hogyan döntsek?
Még nem tudom.
Sok a kérdés,
De válasz nincs.

Kiss Milán,
Nagykágyai I-es számú Szakközépiskola,
9. osztály