Éhség – Üveges István verse

Éhség

Gyökerezvén fák tápos porba,
Úgy hajt ki ember levele is,
S erősen ágat szemén tartja,
Lassan a búja virágba nyílik;
Sírhat gyöngybetétes lárvácska,
Viharos bú hadakozásán,
Csak tekinthet, csak parányi zab,
Várva madársereg zátonyát,
Tépdesse, hisz elfogyott a tűz,
A fák erősen égig érnek,
Ezernyi levél, ezernyi prűd,
Hisz elsorvad a porfellegbe,
Gyökerezvén fák tápos porba,
Úgy hajt ki ember levele is,
S a hideg telet vakon látja,
Lassan szuszog, s fagyban eltűnik…

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály