Miért rombol minket a „ki hol tart” kérdés?

,,Ő ebben a korban már két diplomával rendelkezett.” „Neki már rég munkája van.” „Ő már saját lakásban él.” „Én meg…?”

Valahol mindannyian ismerjük ezt az érzést. Mindnyájunkban felötlöttek már ezek a gondolatok, pedig sokszor még saját magunknak sem vagyunk képesek bevallani. Egy esetleges találkozás vagy egy Facebook-poszt után sokszor önkéntelenül is elindul bennünk a mericskélés.

Ki ért el többet ezidő alatt, kinek van jobb élete, jobb munkája, jóképűbb pasija vagy finomabb főztje?

Tulajdonképpen az összehasonlítás és a méricskélés egymás között teljesen normális, hiszen ez alapvetően hozzájárul az emberek működéséhez, azonban ez mára már annyira egészségtelen szokássá vált, amit nem csupán a kíváncsiság és érdeklődés hajt, hanem valami olyanféle rosszindulat, ami tipikusan az emberekben található meg. Az emberek számára az egész élet egy nyomasztó versennyé vált, ahol nem magukat akarják túlszárnyalni, hanem kizárólag másokat, azonban mindig, minden helyzetben és szituációban van olyan személy, aki jobb náluk. A munkában, az iskolában, a magánéletben. Bárhol.

2025-ben az élet egy hatalmas és nyilvános futóversennyé alakult ált, amelyben nem az számít, hogy honnan indultál és mi a célod, hanem az, hogy mindenki előtt beérj a célba és mindenkinél gyorsabban fuss. Ez az állandó versengés azonban ma már nem építi az embereket, hanem inkább rombolja, hiszen mindig van valaki, aki fiatalabb, előrébb tart, több mindent elért – vagy legalábbis külső szemlélőként úgy tűnik.

A „ki holt tart?” kérdése piszkosul veszélyes. Azt ez érzést kelti az emberekben, hogy élete kezdetén mindenki megkapja ugyanazt a térképet, ahol a kijelölt úton haladva elér ugyanahhoz a célhoz. Pedig nincs ilyen. Hiszen minden ember máshonnan indul, minden embernek különféle céljai vannak, mindenki más-más súlyokat cipel a hátán, és ami a legfontosabb, mindenkinek mások az álmai.

A legfontosabb kérdés tehát nem az, hogy „ki hol tart?”, hanem az, hogy „én hol vagyok és merre tartok?” Hogy az én döntésem, az én tempóm és döntéseim vajon mennyire tükrözik azt, amit valójában szeretnék? Jó úton haladok? Jó emberekkel veszem körül magam, vagy csak olyanokkal, akik lehúznak és akadályoznak engem? Jó-e a cél, amit kitűztem magam elé? Nem az a lényeg, hogy mások mit gondolnak. Az sem számít, ha azt várják, hogy elbukj. Te és a te életed számít. Hogy te csináld jól és elérd a saját céljaidat.

Az élet nem verseny. Nem kell elsőként célba érni, mert nincs közös célvonal. Az számít, hogy közben tanulsz, fejlődsz, változol és élsz.

És ha legközelebb megkérdeznéd magadtól, hogy vajon hol is kellene tartanod az életedben, jusson eszedbe, hogy arra a kérdésre kell választ találnod, hogy jelen pillanatban merre tartasz, és hogy jó-e az irány.

Kiemelt fotó: Alix Walker | Stylist.Co

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év