Hegyi beszéd: Krisztus törvényei, parancsolatai és tanácsai a keresztyéneknek – II. rész
Ha az ember elkezdi olvasni az Új Testamentum könyveit, valószínűleg Máté evangélista „örömhíreivel” indul Krisztus életének felfedezésére. A könyv egy részét, egészen pontosan három fejezetet tesz ki a Megváltó úgynevezett „Hegyi beszéd”-e, hitről, erkölcsi és lelki tanításokról szóló prédikáció.
Folytatom cikksorozatom a Hegyi beszéd tanításairól.
Az igazi kincs és világosság (Mt. 6:19-23)
„Ne gyűjtsetek kincset magatoknak a földön” – mondja Krisztus kezdésként. Ő földi példákkal mutatja be, ez miért haszontalan: megeszi a rozsda és a moly, és a tolvajok is ellopják. De ennél sokkal fontosabb a vers isteni, mennyei jelentése: „Mert ahol a te kincsed, ott a te szíved is.” (Mt. 6:21), azaz akit vagy amit jobban szeretünk az Úrnál, annak kincsét gyűjtjük. Tehát például, ha a pénzt szeretjük jobban, nem Istent fogadjuk a szívünkbe, nem az Ő kincsét gyűjtjük, hanem a világ kincseit, mely semmit nem fog érni a mennyekben. Az igaz világosságot a szemmel példázva mutatja be, mondván, hogy „A test lámpása a szem” (Mt. 6:22). Mit is jelent ez? Ilyen példázatokkal van tele Jézus élete, melyek vagy a kor emberének legjobban érthető, dolgos, munkásemberekről szólnak (pl. a szőlőmunkások vagy a magvető példázata), vagy teljesen metaforikus (pl. a tanítványok a világ sója, fénye). Ilyen metaforikus példázat az igaz világosság példázata is: azért lámpás a szem, mert az látja mások és magunk tetteit, és befolyásolja döntéseinket, életünket. Így egy rosszat figyelő szem rossz irányba fordíthatja az embert, de egy tiszta, fényes szem az egész testet és életet fényes útra tereli.
Két úrnak szolgálni nem lehet (Mt. 6:24)
Újabb vagyonnal kapcsolatos példázat: Krisztus itt a mammon szót használja, melynek jelentése: vagyon. Itt és sok más helyen Jézus megszemélyesíti a mammont. Itt is ez a helyzet: egyesek urának nevezi a vagyont. El is mondja, ezzel mi a probléma: nem lehet egyszerre Istennek tetszeni, őt szolgálni és világi, mulandó dolgokat legfontosabbnak, Isten fölöttieknek tartani.
Isten gondviselése (Mt. 6:25-34)
A hatodik fejezet egy olyan rész, melynek igeversei talán a Szentírás legidézettebbjei. Ezen részben Krisztus az Isten gondviselését mutatja be állatok és növények példáján keresztül: miért aggódunk eledelünk és öltözékünk miatt, kérdi. Az emberek étel utáni aggodalmát feleslegesnek tartja, és ezt a madarak példájával mutatja be: „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja őket.” (Mt. 6:26). A virágok példájával oszlatja el az öltözködés miatti aggodalmakat: a mező liliomai olyan szépen vannak megteremtve, hogy „még Salamon király az ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül akár egy is” (Mt. 6:29). Végül elmondja, aggodalmaskodás helyett keressük előbb Isten országát, és mindezek ráadásként megadatnak nekünk.
Mások megítélése (Mt. 7:1-6)
Ezen rész igeversei talán a legjobban érthetőek mindenki számára: Jézus az ítélkezés tilalmáról beszél. Amilyen mértékkel, amilyen igazságtalansággal ítélünk meg másokat, olyan mértékkel leszünk mi is megítélve a mennyei Atya által. Itt hangzik el továbbá a szálka-gerenda mondás, példa is: „Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?” (Mt. 7:3).
Az imádság meghallgatása (Mt. 7:7-12)
Hasonlóan magyarázatra kevésbé szoruló igeversek ezek is: Jézus elmondja, hogy bármi rossz is történik velünk, sose szüntessük be fohászainkat, mert Isten a maga tökéletes idejében választ ad imáinkra, megoldást küld problémánkra.
Szoros kapu, keskeny út (Mt. 7:13-14)
Újabb példázattal mutatja be Jézus, milyen úton kerülünk a mennybe: keskeny és szoros az az út, mely az életre visz, de tágas és széles a kárhozatba vezető út, és oda sokan mennek, míg az élet útját kevesen találják majd meg.
A hamis próféták (Mt. 7:15-20)
„Óvakodjatok a hamis prófétáktól” – kezdi Jézus a hamis prófétákról szóló beszédjét. De honnan tudjuk, hogy aki az Úr prófétájának nevezi magát, az hamis-e vagy sem? Jézus erre is választ ad: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek a szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?” (Mt. 7:16), azaz a próféta tetteit, annak hatásait, ahogy Jézus mondja, a próféta gyümölcseit kell figyelni, hisz „Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt.” (Mt. 7:18).
Isten akaratának cselekvése (Mt. 7:21-23)
Jézus figyelmezteti hallgatóságát: nem mindenki jut be a mennyeknek országába, aki száján viseli az Úr nevét, hiába tettek csodát a nevében és üldöztek el ördögöket. Hisz nem azért jutunk a mennyeknek országába, amiért szánkon viseljük az Urat, hanem azért, amit a szívünkben viselünk és hiszünk, és ha a mennyei Atya akaratát cselekedjük.
Aki kősziklára épít (Mt. 7:24-27)
Talán az egész Szentírás legismertebb története a következő, melyet unokától nagyszülőig mindenki ismer. Krisztus ezzel a példázattal mutatta be, mi a különbség az Ő szavát hallgató és aszerint cselekvő ember, és az Ő szavát hallgató, de aszerint nem cselekvő ember között: előbbi olyan, mint az ember, aki stabil kőalapra építi házát, amit a vihar nem tudott ledönteni, utóbbi viszont olyan, mint az ember, ki homokra építette házát, amit a vihar könnyűszerrel pusztított el. Kősziklára építő ember az, aki az Úrba helyezi bizalmát, hisz akkor élete nem dől össze, történjen bármi is.
A Hegyi Beszéd vége (Mt. 7:28-29)
Mikor Jézus befejezte beszédeit, a hallgatóság álmélkodva figyelte, mert nem az írástudók módján tanította őket, hanem emberi, érzelmi módon. Krisztus ezen tanai a mai napig meghatározzák a keresztény hitrendszert, és hasznos tanácsokkal, lelki támasszal látják el a hívőket. Biztosítják őket Isten gondviseléséről, és arról, hogy az imádságainkat az Úr meghallgatja.
Vajna Csongor-Mihály,
Szacsvay Imre Általános Iskola,
8. osztály