Érosz, örökkévalóság – Üveges István verse

Érosz, örökkévalóság

Gőgösen zúgj, szerelmem: élet,
Az örökkévalóság!
Hisz visszatér a lélegzet,
Minden megszeppent vonás!
Ó, hogy nyilall e fénysugár
A szívem legmélyére,
Májusi havat s hideget
Melegen felgyullasztván!
E csókos ajak úgy tüzel!
Erósz! Fogd meg a kezem,
El ne vesszek ajkak között,
S a fagy el ne söpörjön…
S mily hosszan vártam, Éroszom,
Te ártatlan dilettáns!
Hisz csak az a kötél vagyok
Az örvény felett, nem más!
Hadakozz az istenekkel,
Szívüket emeld dicsőn,
S kiáltsd: ez legyen én szívem,
Oly császárian, oly hőn!

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály