Emberi kapcsolatok és kötődés

Sok nálunk idősebb ember azt hiszi, hogy mi, gyerekek, nem tudjuk, milyen az igazi barátság vagy mi a szerelem. Szerintem ez életem legnagyobb butasága, amit eddig hallottam. Nem mondom, lehet, hogy nem vagyunk még annyira tapasztaltak, de épp egy olyan korban vagyunk, amikor ezeket a dolgokat megtapasztaljuk.

Kezdjük a barátokkal. Szerintem nincs olyan ember, aki már ne veszített volna el egy barátságot. Legyen az akármilyen dolog miatt: fiúk, féltékenység, kisebb veszekedés vagy akár hátbaszúrás miatt. Nincs fájdalmasabb dolog annál, amikor egy olyan személyt veszítesz el, akiben vakon megbíztál, aki tudta az összes titkodat, bánatodat, konkrétan az egész életedet. Tudom, sokszor van úgy, hogy nem a te hibádból történt, hogy éppen nem beszéltek vagy eltávolodtatok egymástól, de az érzés és a tudat, hogy már sosem fogod visszakapni azt a személyt, vagy hogy a barátság már nem lesz ugyanolyan, na AZ az a dolog, ami örökké a szívedet fogja nyomni.

Szerintem egy barátság nem arról szól, hogy kijártok cigizni együtt, elmentek shoppingolni, vagy hogy elkéred tőle a házit, mert neked nincs meg, hanem a bizalomról. Arról, hogy nem csak a szép napokon vagytok ott egymásnak, hanem akkor is, amikor minden a feje tetejére áll, bajok bajok hátán vannak, de ti ott vagytok egymásnak. Megbeszélitek, amit meg kell, biztatjátok a másikat, és elmondjátok, hogy semmi baj nem lesz, mert ti ott vagytok egymásnak. Mert ez a barátság: ha törik, ha szakad, jóban-rosszban.

Sajnos, vagy nem sajnos, a szerelem egy teljesen másik dió. Főleg, ha nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy elterveztük. Mindig ott a görcs a gyomrodban, ami nem engedi, hogy reálisan gondolkodj, normálisan egyél, nyugodtan aludj, és hogy az agyad ne ezen kattogjon.

Szerintem nincs olyan ember, akinek ne lett volna már szerelmi csalódása az életben. Igen, vannak olyan típusú szerelmek is, amiken nagyon hamar túl tudsz lépni, és több mint valószínű, hogy azért, mert egyszerűen nem ő volt az igazi, vagy mert egy másik ember lépett be az életedbe, és segített elfelejteni az előzőt. De nincs annál rosszabb, amikor valaki annyira a szívedhez nőtt, hogy soha nem fogod tudni elfelejteni. Nem fogod tudni soha elengedni, és soha az életben nem fogsz tudni úgy szeretni valakit, mint azt az EGY személyt. Mert hiába voltak rossz cselekedetei, hiába bántott, egyszerűen a szíved nem tudja elfogadni a tényt, hogy más is betöltheti ugyanazt a szerepet ugyanúgy, mint ő. Mert hiába jön egy másik személy, aki jobb és több szeretetet ad neked, mindhiába, mert sosem fogod tudni úgy szeretni.

És a legfájóbb az egészben, hogy sosem fogod tudni nem utálni, sosem lesz az, hogy ha meghallod a nevét, akkor a szíved ne a torkodban dobogna, vagy egyszerűen csak az, hogy ne érdekelne.

Kiemelt fotó: Deborah Segun, Inevitable Changes

Kurtán Cyntia,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. B osztály