A szerelem nem szégyen

Bár a cím elég meggyőző lehet a következő film romantikus mivoltáról — ami a komikum mellett csak egy kicsit törpül el —, szerintem sokkal inkább a vígjáték látszik meg benne. De mindenki szíve szerint ítél, a művészet, mint most, régen is megosztó volt.

A kevésbé ismert A szerelem nem szégyen című 1940-ben bemutatott, Ráthonyi Ákos által rendezett film egy egészen velős betekintést nyújt a világválság sújtotta Magyarországba, Jávor Pál és Tolnay Klári főszereplésével. Fő témája igen áthatja az egész történetet: társadalmi szégyen, de a cselekmény ennek ellenére is egy örömteli hangulatban marad, ízes kacagásokat kölcsönözve a nézőknek.

Kit ne viselne meg, ha grófi címe ellenére kolduskenyéren kellene tengődnie? Főszereplőnk, gróf Kátay Kázmér, egy nincstelen ember, kinek homályos múltjába csak kevesek nyerhetnek betekintést. Ám jön Pepi – a magát kapitánynak nevező szép, jó, kedves és okos fiú –, aki kézbe veszi őt, pontosabban hajójára, egy igen különös találkozás során. Ám nem ő lesz az egyetlen hajótörött ott. Egy napon a víznél megpillant egy lányt – aki nem tud úszni, s épphogy meg nem hal –, ha a gróf ki nem menti őt. Ő Susanne, egy francia nevelőnő, hasonlóan munkanélküli, hajótörött, aki az életét elvéve akart volna megszabadulni az ezernyi bajtól.

Innen köszönhető egy nagyon szívmelengető és igazán szép nóta is – „Jaj de szép kék szeme van magának” –, amely miatt talán még inkább ismertté vált a film.

Összességében egy tanulságos történet – ha lehet ezt annak nevezni – mesterien keverve a komika és az érzelmek világát, egy igazán megragadó filmet tárva a néző elé. Tiszta szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy jót szórakozni!

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály