Thewizardliz megcsalva

Az elmúlt napokban hatalmas port kavart az interneten Liz ügye: kiderült, hogy a népszerű influenszert – aki ráadásul négy hónapos terhes – megcsalta a párja. A hír gyorsan terjedt, a közösségi média pedig, ahogy az lenni szokott, azonnal ítélkezni kezdett. Nemcsak a megcsalás ténye kavarta fel az indulatokat, hanem az is, hogy Liz éppen azok közé a véleményformálók közé tartozott, akik következetesen hirdették az önállóságot, az érzelmi függetlenséget és az önbizalom fontosságát.

Sokan érezték úgy, hogy Liz „saját csapdájába esett”, hiszen közösségi oldalain gyakran osztott meg olyan tartalmakat, amelyek az érzelmi önállóságról, határozottságról és női erőről szóltak. Most pedig, hogy viszonylag rövid ismeretség után teherbe esett, majd ilyen nyilvános módon sérült meg érzelmileg, sokan úgy érzik, elveszítette hitelességét. Az internet népe pedig – nyilvánvalóan – nem késlekedett az ítélkezéssel. Mintha a személyes fájdalom nem lenne elég, sokan még rá is tesznek egy lapáttal, hogy „megérdemelte” vagy „maga kereste a bajt”.

Én ezzel nem tudok egyetérteni. Szerintem ilyenkor valakit nem támadni kellene – különösen nem nyilvánosan, tömegesen –, hanem empátiával fordulni felé, hogy ő is csak ember. Az, hogy valaki hibázik, vagy nem tud mindent előre tökéletesen megtervezni az életében, még nem teszi érvénytelenné a korábban kimondott gondolatait, tanácsait. Éppen ellenkezőleg: Liz példája azt mutatja, hogy igenis lehet valaki erős úgy is, hogy közben elesik. Hogy nem attól lesz valaki hiteles, ha mindent hibátlanul csinál, hanem attól, ahogyan feláll, amikor padlóra kerül.

Ráadásul Liz nem csak szóban képviseli továbbra is az értékeit, hanem tetteiben is. Miután megtudta, hogy megcsalták, azonnal kilépett a kapcsolatból. Nem keresett kifogásokat, nem tette félre önmagát a „család egysége” kedvéért – hanem döntött, és lépett. Sőt, az eljegyzési gyűrűjét, amely a kapcsolat egyik jelképének számított, nem csak eladta, hanem a teljes összeget egyedülálló anyák megsegítésére ajánlotta fel. Ez számomra nem gyengeséget, hanem bátorságot és példamutatást jelent. Mert bátor dolog nyilvánosan vállalni a fájdalmat, a kudarcot, és mégis kiállni amellett, amiben hiszünk.

A történet egy fontos leckét is ad mindannyiunknak: nem szabad elfelejtenünk, hogy a képernyők mögött hús-vér emberek állnak. Nem karakterek, nem elvont példaképek, hanem érző emberek, akik – akárcsak mi – szeretnek, bíznak, csalódnak. És ha valamit, hát ezt kellene megtanulnunk a közösségi média világában: hogy a tökéletlenség nem ellentéte a hitelességnek, hanem része annak. Liz története nem gyengíti az üzeneteit – inkább mélyebb, valódi alapot ad nekik.

Mert végső soron nem az számít, hányszor esünk el, hanem az, hogy hogyan állunk fel. És Liz most éppen azt mutatja meg, hogy lehet méltósággal, erővel, őszintén továbbmenni – még akkor is, ha a világ közben hangosan ítélkezik.

Kiemelt fotó: Thewizardliz

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év