Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

A kötelező olvasmányokkal kapcsolatban sokunkban él egy nehezen megfogalmazható, mégis határozott ellenérzés. Talán nem is annyira megmagyarázhatatlan ez, hiszen az ember ösztönösen ellenáll annak, ha megmondják neki, mit olvasson vagy csináljon. Ugyanakkor éppen ezekből a „kényszerített” helyzetekből születhetnek néha a legértékesebb élmények. Így történt velem is, amikor A brit irodalom története órára el kellett olvasnom Virginia Woolf Mrs. Dalloway című regényét. Bár az oktatónk maga is elismerte, hogy valószínűleg még nem vagyunk teljesen érettek ehhez a műhöz – hiszen nyelvezete és témái komolyabb élettapasztalatot igényelnek –, én mégis bátran ajánlom mindazoknak, akik nyitottak egy mélyebb, elgondolkodtató olvasmányélményre.

A történet kiindulópontja látszólag egyszerű: Clarissa Dalloway, egy jómódú, középkorú londoni nő, egy estély megrendezésére készül, amelyen a társadalmi kapcsolatait igyekszik újra megerősíteni. A regény azonban nem erről a külső eseményről szól elsősorban, hanem arról a belső utazásról, amelyet Clarissa – és rajta keresztül több más szereplő – bejár ezen a napon. Woolf sajátos narrációs technikája, az úgynevezett tudatfolyam (stream of consciousness), lehetővé teszi, hogy az olvasó közvetlenül a szereplők belső monológjaiban, emlékeiben és asszociációiban mozogjon. A külső történések gyakran csak villanásszerűen jelennek meg, alárendelve a gondolatok és érzések sodrásának.

A mű egyik legerősebb párhuzama Clarissa és Septimus Warren Smith története között húzódik. Clarissa kívülről tekintve sikeres, társasági hölgy, de belül kérdések, emlékek és kételyek gyötrik: választásai, fiatalkori szerelmei, az öregedés és a halál közelsége mind újra és újra felmerülnek benne. Septimus ezzel szemben egy világháborús veterán, akit a trauma és a poszttraumás stressz teljesen elszigetel a külvilágtól. A két életút nem találkozik, mégis tematikusan szorosan összekapcsolódik: mindketten a lét értelmét keresik, és mindkettejükben ott bujkál a halál gondolata – Clarissában elfojtva és szublimálva, Septimusban nyíltan és végzetesen.

A regény tér- és időkezelése szintén külön figyelmet érdemel. Egyetlen nap alatt játszódik, mégis visszaidéz több évtizednyi emléket, fiatalkori döntéseket, háborús tapasztalatokat, társadalmi változásokat. A város – London – nem csupán díszlet, hanem szinte élő szereplő: hangjaival, mozgásával, napszakváltásaival kíséri és tükrözi a szereplők belső állapotait. A nagyváros zaja, az órák kongása, az autók zúgása a modern világ ritmusát és elidegenedését is közvetíti, miközben a múlt emlékképei rendre betörnek a jelenbe.

A Mrs. Dalloway olvasása nem könnyű feladat. Nemcsak a sűrű nyelvezet, a gyakori nézőpontváltás és a cselekmény hiánya miatt, hanem azért is, mert Woolf mély emberi kérdéseket is felvet – nem kínál megnyugtató válaszokat, és nem vezeti kézen fogva az olvasót. A személyiség határai, a társadalmi szerepek korlátozó jellege, a belső szabadság keresése, a női tapasztalatok kifejezhetősége mind olyan kérdések, amelyek ma is aktuálisak.

Woolf műve nemcsak irodalmi szempontból jelentős: fontos kulturális dokumentum is, amely érzékenyen reagál egy korszak – a háború utáni Anglia – lelkiállapotára, miközben egyetemes emberi élményeket is megragad. Clarissa Dalloway alakja nem csak egy nő a huszadik század eleji Londonból; ő minden olyan nőt szimbolizál, aki valaha megállt egy pillanatra, és elgondolkodott azon, hogy az élete vajon másképp is alakulhatott volna-e.

További betekintő ☺ : https://ekultura.hu/2012/07/04/virginia-woolf-mrs-dalloway

Kiemelt fotó forrása: https://www.cccb.org/en/activities/file/reading-aloud-of-mrs-dalloway-by-virginia-woolf/247863

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év