Miért érezzük magunkat haszontalannak, ha nem csinálunk semmit?

Volt már olyan napod, amikor egyszerűen csak fáradt voltál, nem volt kedved semmihez, csak lefeküdni, aludni egy nagyot, és végül – bár éppen arra lett volna a leginkább szükséged –, mégsem tudtál nyugodtan pihenni? Ehelyett jött egy jó nagy adag bűntudat, az érzés, hogy „mégis csinálnom kellene valamit.” Pedig elég gyakran van olyan, hogy igazából nem „kell” csinálni semmit, csak azt érezzük, hogy nem szabad egy percre sem haszontalannak lennünk.

De gondolkodtál már azon, hogy vajon mégis miért érezzük ezt napi szinten?

Gyerekkorunktól kezdve azt verik belénk a felnőttek, hogy minél többet teszünk le az asztalra, annál értékesebbek lehetünk. Teljesítmény, eredmény, produktivitás – ezek alapján mérnek minket az iskolában, az egyetemen, a munkahelyen. Sokszor még a családunk is ezek alapján ítél meg minket. Így aztán egészen fiatal korunkban beleég az agyunkba az, hogy ha nem csinálunk semmit, akkor talán nem is érünk semmit. Pedig ez közel sincs így.

A „semmi” néha a legnagyobb áldás, ami csak történhet velünk. Mikor kimerültség miatt úgy döntünk, hogy egy napot kizárólag azzal fogunk eltölteni, hogy pihenjünk és kicsit magunkkal foglalkozzunk, akkor az kívülről úgy tűnhet, mintha semmirekellő emberek lennénk, akik másra sem képesek csak sorozatot nézni, csipszet zabálni és feküdni. De ami kívülről semmi, az belülről minden. Feltöltődés, pihenés, kreativitás. Minden, amire egy embernek szüksége van ahhoz, hogy a következő nap jobban és produktívabban teljen.

Gyakran akkor érezzük magunkat a leghaszontalanabbnak, amikor minden percben más emberek produktív pillanatait kell néznünk az interneten. Lehet, hogy valaki hajnalban edz, hajnalban tanul és már délután kettőkor annyi dolgot vitt véghez, amire nekünk két egész nap is kevés lenne. Mindeközben mi a konyhapultnál reggelizünk délután háromkor, és le sem bírjuk venni a szemünket a képernyőről, ami mások produktív napját játssza újra és újra. És ez piszok frusztráló tud lenni. Elképesztően. Még akkor is, ha pontosan tisztában vagyunk vele, hogy amit nézünk, az a legtöbb esetben nem a valóságot tükrözi, hanem egy jól beállított képet mutat nekünk.

Nem akkor leszünk igazán értékesek, ha mindig van mit csinálnunk. És akkor sem, ha egy szabad percünk nem marad a napból, hogy kicsit levegőt is tudjunk venni.

Az igazi szabadság az, hogy nem muszáj mindig csinálni valamit. A pihenés nem időpazarlás. A pihenés regenerálódás.

Ebben a rohanó világban újra meg kell tanulni pihenni, és időt szánni a saját érdekeinkben a pihenésre. Nem vagy haszontalan, ha pihensz. Nem vagy kevesebb attól, hogy nem vagy produktív hétből hét napot. Nem attól érsz többet, hogy minél több dolgot képes vagy kipipálni a teendőid listájáról, hanem attól, hogy figyelsz magadra és megengeded magadnak, hogy ember légy.

Kiemelt fotó forrása: Angelina Feng | Redbubble

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év