Hegyi beszéd: Krisztus törvényei, parancsolatai és tanácsai a keresztyéneknek – I. rész

Ha az ember elkezdi olvasni az Új Testamentum könyveit, valószínűleg Máté evangélista „örömhíreivel” indul Krisztus életének felfedezésére. A könyv egy részét, egészen pontosan három fejezetet tesz ki a Megváltó úgynevezett „Hegyi beszéd”-e, hitről, erkölcsi és lelki tanításokról szóló prédikáció.

A cikksorozatban részekre, alcímekre lebontva próbálom összefoglalni és értelmezni Jézus egyik, ha nem legismertebb beszédjét.

Kik a boldogok? (Mt. 5:1-16)

Jézus, felmenve a helyszínéül választott hegyoldalra, rövid, biztató üzenetekkel, kérdésekkel vezeti fel a tömeget a beszédhez: kik a boldogok? – kérdi a Megváltó. És a teljesség igénye nélkül, boldogok, akik: sírnak, szelídek, irgalmasok, békések. Ezen felül, boldognak nevezi azokat is, akik az igazságért küzdenek, „éhezik és szomjazzák” azt (Mt. 5:6,10). De nemcsak a szeretett, szívben jó embereket, hanem a szidalmazottakat, hitük miatt elítélteket is megnyugtatja: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket, és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.” (Mt. 5:11). Elmondja, hogy azokra, akik kitartanak mellette, a mennyei birodalomban bőséges jutalom vár. Ezen felül már-már dicséretet mond a hívőknek: a világ világosságának és a föld sójának tartja őket, akiknek jó cselekedeteikkel és hitükkel kell megvilágítaniuk más embereket, hogy azok is a mennyei Atyát dicsőítsék.

A törvény igazi betöltése (Mt. 5:17-48)

Rögtön a legelején, a fejezet első versében, hogy a publikum félre ne értse, Jézus megmagyarázza, hogy nem azért jött, hogy eltörölje a meglévő törvényeket, hanem azért, hogy betöltse azokat. Majd a zsidó törvényeket mélyíti: a farizeusok a Tórát szóról szóra törvényükként vették, és nem az erkölcsi, szereteten alapuló részét követték, hanem a betűket. Jézus ezeket bővíti ki, és nem a szavakkal, hanem az érzésekkel szeretne „törvényt írni”. Öt zsidó törvénnyel példálózik:

– a gyilkosság megtiltása

– a paráználkodás megtiltása

– a hamis tanúskodás megtiltása

– a bosszú, szemet szemért engedelme

– a barát szeretete, az ellenség gyűlölete

Az első törvényt akkoriban szó szerint vették: a gyilkosságot büntették, de más sérelemre alig fordítottak figyelmet. Krisztus azonban bármely más sérelmet is elítél: „Én pedig mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyafiára ok nélkül, méltó az ítéletre” (Mt. 5:22). A második törvény pusztán arra ad utasítást, mit nem szabad tenni, pusztán fizikai tiltás a paráználkodás szabálya. De Jézus tudja, az Úr nem csak a tetteinket figyeli, hanem a szívünk vágyát is: szemében már az is parázna viselkedés, ha gonosz kívánsággal tekintünk valakire szívünkben. Szintén itt beszél az elbocsájtás, azaz az elválás megfelelő formájáról: csak és kizárólag paráználkodás, hűtlenség miatt bocsájthatja el a férj a feleségét, minden más indok „paráznává teszi azt”.

A hamis eskü is elítélendő Krisztus szemeiben: a kor törvényei csak a hamis tanúskodásra vonatkoztak, de Jézus az esküvés minden formáját elítéli. Elmondja, hogy semmilyen formában ne esküdözzünk: se az égre, hisz az Isten királyi széke, se a földre, mert az az Ő lábainak zsámolya, se a saját fejedre, mert „egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé.” (Mt. 5:36). Elő is írja, miképp beszéljünk: legyünk egyenesek, valljuk meg teljes bizonyossággal, amit meg kell, mert minden ettől különb beszéd gonosztól való. A negyedik törvény a bosszúvágyra vonatkozik: míg a zsidó törvények megengedték a „szemet szemért, fogat fogért” elvet, Krisztus ebbe is szeretetet visz: legyünk megértőek a minket megsértőkkel, megrontókkal. És ha bárki kér is tőlünk bármit is, kérdés nélkül adjunk neki, ne forduljunk el a szükségben lévőktől.

És végül, az ötödik példa, a barát szeretetének, de az ellenség gyűlöletének törvénye. Ez azt mondja ki, hogy szeretteinket, társainkat szeressük, de ellenségeinkre szemet se vessünk, ők tekintetünkre sem méltóak. Jézus szájából azonban itt hangzik el a kereszténység talán legfontosabb tana: „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.” (Mt. 5:44). Azt is elmondja, ez miért fontos: mi jót cselekszünk, ha csak azokat köszöntjük és szeretjük, akik a mi társaink? Mivel teszünk többet a vámszedőknél és a pogányoknál, ha csak a szeretteinknek mutatjuk jóságunkat? Ez a megkülönböztetés Isten szemében egyáltalán nem helyes, ezért a miénkben sem kéne elfogadott legyen, hisz ahogy a mennyei Atya is tökéletes, úgy nekünk is a tökéletességre kell törekednünk.

Adakozás, alamizsnálkodás (Mt. 6:1-4)

Az adakozást ma, de Jézus idejében is a jó, hívő ember számára alapvető tettnek tartották. Ahogy viszont a mai világban is a vagyonnal való felvágás, menőzés egy eszköze, Jézus korában is büszke pillantásokat kaphatott az, aki nagyobb pénzösszeggel támogatta az egyházat. Krisztus itt nem az adakozás ellen szól, hanem az adakozással járó büszkeség, felfuvalkodottság ellen: „Vigyázzatok, ne az emberek előtt gyakoroljátok az alamizsnátokat, hogy lássanak titeket, mert különben nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól.” (Mt. 6:1). A folytatásban arról beszél, ne az utcán vagy zsinagógákban, templomokban, sokaság előtt adakozzunk, hogy azok csodáljanak bennünket, hanem titokban, mert az Úr látja és Ő szívünk vágyát és indítékait figyeli, majd titkos adakozásunkat megfizeti.

Az imádkozás (Mt. 6:5-13)

Hasonlóan az adakozásról szóló fejezethez, Krisztus ezt is figyelmeztetéssel kezdi: „És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcasarkon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.” (Mt. 6:5). Ezt követően instrukciókkal látja el az imádkozni vágyókat: zárkózzanak be, és maradjanak egyedül az Atyával, elméjüket teljesen rá irányítva. Még egy fontos dolgot tanít hallgatóságának: a legfőbb imánkat, a Mi Atyánkat. Az itt, imádságról szóló tanok a mai napig hasznosak a keresztények számára, ha az Úrnak tetsző módon szeretnének fohászkodni.

A megbocsátás és a böjtölés (Mt. 6:14-18)

A megbocsátásról, bűnbocsánatról Jézus itt röviden, de annál lényegesebben beszél: ha megbocsátjuk az embereknek vétkeiket, a mennyei Atya is megbocsát nekünk, ellenkező esetben viszont mi sem számíthatunk Isten bűnbocsánatára. A böjtölésről néhány rövid szabállyal szól: ne változtassuk el arcukat, hogy sápadtnak és komornak tűnjünk, hogy az emberek lássák ezt. Ezért ne viseljük külső jelét böjtünknek, és az imához hasonlóan titkon, egyedül az Isten figyelméért böjtöljünk.

A Hegyi beszéd tanításai itt még nem érnek véget. A következő részben találkozunk, és továbbhaladunk Jézus szavaival!

Kiemelt fotó: A hegyi beszéd, Karl Heinrich Bloch festményén. Jézus tanításairól kezdetben több száz önjelölt evangélium értekezett, Forrás: Wikimedia Commons

Vajna Csongor-Mihály,
Szacsvay Imre Általános Iskola,
8. osztály