„Szeressük egymást, gyerekek”

„Szeressük egymást, gyerekek” – Ez az idézet sokaknak ismerős lehet a régi Majomsziget oldalairól. Egyszerű mondat, talán túl egyszerűnek is tűnik, mégis most, ebben a megosztott, feszültségektől telített világban valahogy súlyosabb, mint valaha. Hiszen mi értelme élni, ha nem vagyunk képesek szeretni? Nem csak a romantikus értelemben – bár ott is –, hanem úgy igazán: szeretni a másik ember esendőségét, másságát, hibáit, történetét. Szeretni azt, aki nem mindig ért egyet velünk, aki másképp él, gondolkodik, érez.

Mert a szeretet nem az, amikor minden stimmel. A szeretet az, amikor mégsem hagyjuk el egymást, pedig lehetne miért.

Gyakran idézzük, hogy „szerelemben és háborúban mindent szabad”, de ez egy veszélyes félmondat. Jól hangzik, költői, de vajon igaz? Az elmúlt években – akár a világ eseményeit nézzük, akár csak a közvetlen környezetünket – megtapasztalhattuk, mit jelent az, amikor egy háborúban tényleg mindent szabad. És ez soha nem felszabadító, inkább romboló. Hasonlóan működik a szerelem is: vannak történetek, ahol az érzelmek nevében bármit meg lehetett tenni. Ahol a szenvedély elmosta a tisztelet határait, ahol a másik érzései nem számítottak. Ahol a „szerelem” mindent igazolt – bántást, hűtlenséget, önzést, pusztítást. De az igazi szeretet nem rombol. Az nem győzteseket és veszteseket keres. Hanem épít, és megtart.

Ez a cikk nem politikai állásfoglalás. Nem arról szól, hogy kire szavazol, melyik oldalra húzol, vagy mit gondolsz a világról. Sokkal inkább arról, hogy az otthonodban, a családodban, a baráti köreidben, a párkapcsolataidban hogyan vagy jelen. Mert mindezek nem négyéves ciklusokra szólnak. Egy kapcsolat nem választási ígéret. Egy szülő, testvér, barát nem cserélhető le, ha más véleményen van, mint te. És mégis, egyre gyakrabban látjuk, hogy pártok, ideológiák, véleménykülönbségek embereket szakítanak szét – családokat, házasságokat, barátságokat törnek meg. Mintha valami fontosabb lenne annál, hogy megmaradjunk egymásnak.

Ne engedd, hogy az árkok mélyebbek legyenek annál, amit egy ölelés áthidalhatna. Ne engedd, hogy a hangos véleményed fontosabb legyen annál, hogy valakihez tartozol. Lehet vitázni, lehet nem egyetérteni – de közben nem kell elveszíteni egymást. Mert a kapcsolatok, a szeretet, a közös múlt, a gyökerek – ezek nem újraválaszthatóak. Ezeket nem lehet négy év múlva helyrehozni, ha egyszer elszakadnak.

Ezért lenne jó, ha nem csak idéznénk azt, hogy „szeressük egymást, gyerekek”, hanem komolyan is vennénk. Ha minden vitánál, minden döntésnél, minden konfliktusnál emlékeztetnénk magunkat: ember áll velem szemben, nem ellenség. Valaki, akit lehetne szeretni. Valaki, aki talán engem is szeretne, ha hagynám.

A szeretet ma nem naivitás. Hanem ellenállás. Bátorság. Talán a legnagyobb, ami még a miénk lehet.

Kiemelt fotó forrása: Pinterest / Redbubble

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év