Simán a suliról

Tudod, mi az egyik legnehezebb dolog mostanában? Az, hogy mindenhol azt halljuk: „Tanulj jól, különben nem lesz belőled semmi.” És ezt nem csak a tanárok mondják, sajnos a szüleink is folyamatosan hajtogatják, az osztálytársak versenyeznek, a suli pedig csak a jegyeket nézi – nem azt, hogy hogyan érezzük magunkat.

Nekem néha olyan érzésem van, mintha az életem egy soha véget nem érő körforgás lenne. Reggel suli, aztán edzések, dolgozat, felelés, otthon tanulás és másnap az egész kezdődik elölről. És közben ott van a nyomás, hogy legyél jó mindenben. Legyél jó matekból, legyen tízes az összes felmérőd, sportolj, mosolyogj, legyél kedves, ne panaszkodj. De őszintén: mikor lehet már csak létezni?

Sokan úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. De igazából valami mindig nyomaszt minket. Félünk, hogy ha nem hozzuk a jó jegyeket, csalódást okozunk. Félünk, hogy nem vesznek fel a vágyott egyetemre, és ezen már rögtön stresszelünk, ahogy bejutottunk a gimibe, a legnyomasztóbb azonban mégis az, hogy talán lemaradunk, mások mögött. Hogy nem lesz belőlünk valaki. És közben elveszítjük önmagunkat. Mert már nem azért tanulunk, mert érdekel minket valami, hanem mert muszáj. Hogy megfeleljünk. Másoknak. De vajon nekünk ki felel meg?

Engem például érdekel a zene. Imádok írni, gondolkodni, kérdezni. Ezekre viszont alig jut időm. Mert ha matekból hetest kapok, már jön is az aggodalom: „Mi lesz így veled?”

Mintha az osztályzatok határoznák meg, ki vagyok. Mintha csak akkor lennék elég jó, ha tízest kapok.

Itt jön a lényeg: nem a jegyeink vagyunk. Azt, hogy ki vagy valójában, nem egy papíron lévő szám mutatja meg. Hanem az, hogy hogyan gondolkodsz, hogyan bánsz másokkal, mit szeretsz csinálni, és hogyan éled túl azokat a bizonyos a nehéz napokat.

Szerintem ideje lenne változtatni ezen a hozzáálláson. Mert egyre több fiatal ég ki, már a gimiben. Egyre több diák küzd szorongással, pánikrohammal vagy depressziós tünetekkel – csak épp senki nem beszél róla nyíltan. Mert azt is megtanultuk: gyengének lenni ciki, és a szép lányok, erős fiúk nem sírnak, panaszkodnak.

Pedig nem az. Embernek lenni nem ciki. Hibázni, elfáradni, szünetet kérni – ez mind normális. Csak ezt elfelejtették nekünk megtanítani.

Szóval, ha most épp túlterhelt vagy, ha úgy érzed, egyre nehezebb minden, csak tudd: nem vagy egyedül. Nem vagy kevésbé értékes attól, hogy nem vagy mindig tökéletes. És nem, az élet nem azon múlik, hányas lett az a fizika felmérő. Az élet ennél sokkal több.

És talán pont az a legnagyobb bátorság, ha végre önmagadért is ki tudsz állni, beszélni, ha valami bánt, megbízni valakiben, aki meghallgat, és segítséget kérni, ha már túl fáradt vagy.

Kiemelt fotó forrása: https://atticushealth.com.au/the-impact-of-stress-on-high-school-students/

Sütő Tamara,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. B osztály