Májusi értékeink – III. rész

„A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel.” – szokott kijönni a szánkból, és közben már el is kezdjük dúdolni a kedvenc dalunkat. A dalok, az énekek a versek megzenésített unokatestvérei, amelyek feltett szándéka, hogy a könnyeket érdemlő érzéseinken csak mosolyogjunk. Egy dalszöveg – sőt, nagyon sokszor egy néhány sorból álló dallam is – mély érzéseket kelthet az emberben, mely egyszerre lehet félelem és bátorság, szeretet és gyűlölet, valamint öröm és boldogság.

Különös, de talán a dal, a zene az egyedüli dolog, ami képes több száz különböző gondolkodású, kinézetű, problémákkal teli embert összehozni. Na de vajon hogyan? Nagyon egyszerűen: a megalkotóik, a szerzőik által, akik vérében van az a tehetség, hogy érzelmekkel teli dalaikkal egy hatalmas tömegből egyszerre síró és nevető közösséget teremtsenek.

Ők azok a földi angyalok, akik hangjukkal mentenek meg, és ezért hálásnak kell lennünk nekik – olyannyira, hogy emléküket, eszméiket örökre megőrizzük. Épp így cselekszem én is a mai cikkemben, amelyben három nagyszerű énekest szeretnék bemutatni.

Presser Gábor

Presser Gábor 1948. május 27-én született Budapesten, és egészen napjainkig a magyar zenei világ egyik legtehetségesebb és legkiemelkedőbb zongoristájaként és zeneszerzőjeként tartják számon.

Amint már említettem, Gábor – vagy ahogy rengeteg rajongója nevezi, Pici bácsi – Budapesten született Presser Géza és Uhrman Elvira gyermekeként. Édesapja baromfikereskedéssel kereste kenyerét, fiát pedig gyakran bevonta a munkába.

Ám az igazi szenvedély számára már négyéves korától kezdve kizárólag a zene volt – ez is volt az oka annak, hogy iskolás évei alatt már Antal Imre zongoraművész tanította őt legjobb tudása szerint.

Az általános iskola elvégzése után a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult tovább, miközben különböző táncórákon is zongorázott – 14 forintos órabérben.

Élete során sok zenei hatás érte, amelyek közül kiemelkedik a fölöttük lakó zeneszerző és zongorista, Seress Rezső, valamint középiskolai barátja, Mihály Tamás, aki bevezette őt a könnyűzene világába is.

Tanulmányai befejezése után, 1967-ben csatlakozott az Omega együtteshez, ahol kezdetben dalszövegeket írt. Később gitárosként is próbálkozott a csapatban, de mivel ez nem vált be számára, otthagyta az együttest. 1968-ban azonban visszatért, és több slágerrel örvendeztette meg a közönséget – ezek közül a Gyöngyhajú lány az egyik legismertebb, de a Petróleumlámpa is nagy sikert aratott.

1971-ben megalakult a Locomotiv GT, amelynek Presser Gábor is alapító tagja lett Frenreisz Károly, Barta Tamás és Laux József mellett. A zenekar egészen 1984-ig aktívan koncertezett, és bár később felbomlott, albumai még az 1980-as évek végén is megjelentek.

A Locomotiv GT feloszlása után Presser Gábor színházi darabok írásával is foglalkozni kezdett. Az egyik legsikeresebb műve A padlás volt, amelyet 1988-ban mutattak be.

Az elmúlt évtizedekben Presser Gábor tehetségkutató műsorok zsűritagjaként, színdarabíróként és természetesen zeneszerzőként is aktív maradt – szerencsére munkásságát a mai napig nem hagyta abba.

Lenny Kravitz

Lenny Kravitz, azaz Leonard Albert Lenny Kravitz 1964. május 26-án született New Yorkban. Az évtizedek során, követve szülei nyomdokait, egy tehetséges amerikai énekes-dalszerző, színész és rendező vált belőle.

Édesapja, Sy Kravitz, producerként, édesanyja, Roxie Roker pedig színésznőként tevékenykedett. Épp ezért is lehetünk biztosak abban, hogy Lenny vérében benne volt a művészet genetikája – és meg sem lepődünk azon, hogy mindössze öt éves korában már édesanyja konyhai eszközeivel tanult meg dobolni.

Szűkebb családi körében rengeteg zenei stílust ismerhetett meg – bizonyára szüleinek köszönhetően –, akik az iskola befejezése után is előszeretettel támogatták fiuk álmait, és megvettek neki minden szükséges kelléket, például egy gitárt.

21 éves korában találkozott Henry Hirschel, közismert hangmérnökkel, aki stúdiójában lehetőséget adott neki arra, hogy elkészítse első saját albumát, és közben rengeteget tanuljon tőle. Ekkoriban ismerkedett meg Karl Denson szaxofonművésszel is, aki annyira megkedvelte Lenny művészetét, hogy öt éven keresztül együtt turnéztak.

Ezt követően, az 1989–1998-as évek között, a Virgin Records kiadóval kötött szerződést, és általuk adta ki újra Let Love Rule című albumát, amelyben a rock és a funk zenei stílusok határát súrolta. Bár Amerikában nem aratott akkora sikert, Európában annál felkapottabb lett. Talán ennek is köszönhető, hogy tehetsége kibontakozása érdekében egy bandát hozott össze egykori barátjával, Karl Densonnal, valamint néhány régi iskolatársával.

Az évek során vegyes kritikákat kapott, ám a századfordulóra mégis sikerült újra berobbannia Greatest Hits című albumával. Összesen 13 lemeze jelent meg, melyek közül a legutóbbi épp tavaly, Blue Electric Light néven látott napvilágot.

Magánéletét tekintve 1987 és 1993 között élt házasságban Lisa Bonet-tel, akitől egyetlen gyermeke, Zoë született. A későbbiekben több futó kapcsolata is volt, ezek közül a legnagyobb port talán Adriana Limával való viszonya kavarta.

Colin Vearncombe (Black)

Az angol énekes és dalszerző Colin Vearncombe, avagy más néven Black, 1962. május 26-án született West Derbyben. Gyermekkoráról alig, sőt, szinte semmilyen írás nem maradt fenn, így mindössze annyit tudunk róla, hogy azért készült és járt a liverpooli zenei egyetemre, mert Elvis Presley nyomdokaiba szeretett volna lépni.

Első lemezét 1981-ben, azaz mindössze 19 éves korában adta ki Human Features néven. Ebben az időben adta magának a Black, azaz Fekete becenevet is, hiszen szinte biztos volt abban, hogy eredeti vezetéknevére úgysem fog majd senki emlékezni.

A kislemezét 1982-ben egy folytatás is követte, amely ezúttal a More Than the Sun nevet viselte – és hódított. 1984-ben szerződést kötött a WEA csoportosulásával, és megjelentette újabb kislemezét Hey Presto néven, amely által nagy hírnévre tett szert Európa legismertebb városaiban, sőt még Ausztrália egyes területein is.

Legismertebb dala 1985-ben jelent meg Wonderful Life címen. Bár hiába tekinthető ez Black legszebb és legelismertebb művének, a fájdalmat és a szarkazmust, ami mögötte állt, csak ő – és kizárólag ő – tudta érezni. Később elmesélte, hogy élete legnehezebb szakaszában járt, amikor ez a dal íródott: édesanyja is ekkor lett beteg, ő maga is autóbalesetet szenvedett, válófélben volt, és alighanem még utcára is került.

Több lemezzel is előrukkolt a Wonderful Life után, ám valamiért egyik sem volt olyan erős, meggyőző hatású, mint az az érzésekkel teletömött dal – és ezt maga Black is tudta.

Vearncombe mindössze 53 éves volt, amikor meghalt, ugyanis tragikus módon 2016. január 10-én autóbalesetet szenvedett, majd fejsérüléseibe ugyanazon hónap 26-án bele is halt.

Kiemelt fotó forrása: https://www.saatchiart.com/en-ro/art/Photography-Analog-Microphone/298715/197467/view

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály