Alapjáraton mindig is azok közé az emberek közé tartoztam, akik sokkal inkább és sokkal nagyobb szeretettel foglalkoztak elemi dolgokkal, mintsem fizikai munkákkal. Mivel falun élek, nagyon sokszor nehéz kivitelezni ezt a fajta elhatározást, ugyanis rengeteg fizikai munkát kell elvégezni – különösen tavasszal és ősszel, amikor tengernyi kerti teendő gyűlik össze. Ugyanakkor, amennyiben a szüleim felajánlják a választás lehetőségét, sokkal szívesebben döntök a tanulás mellett, mint a gyomlálás vagy az esetleges egész napos kapálás mellett.

Szerencsémre ez a fajta gondolkodásmód meghozta a gyümölcsét is – évek óta előszeretettel készülök minden egyes órámra, még most, a líceumi éveim alatt is. Ebben az időszakban ismerkedtem meg az újságírással is, ami hasonlóképpen képes megmozgatni az agytekervényeimet. A legelején csak egy-egy munkával járultam hozzá az iskolaújságunk havi kiadványaihoz, ám nem kellett sok idő, hogy rájöjjek: valójában élvezem, hogy megoszthatom minden gondolatomat az olvasóközönséggel.

Nagyjából a 10. osztály végén jártunk, amikor lehetőséget kaptam arra, hogy ne csak iskolánk diákjaival osszam meg gondolataimat, hanem a Majomsziget online diákújság csapatához is csatlakozzak. Először kicsit aggódtam – elsősorban azért, mert szerettem volna megfelelni, ha nem is konkrét elvárásoknak, de legalább annak a gondolatnak, hogy az írásaimat minden olvasó kedvelje. Másodszor pedig azért, mert eleinte attól tartottam, hogy nem mindig lesz időm az iskolai teendőkre a cikkek megírása miatt – vagy épp fordítva: nem tudok elegendő figyelmet szentelni az újságra. Nagyon szerettem volna mindkettőre elegendő időt fordítani, és ebben nagy segítségemre volt a közelgő nyári vakáció – hiszen a szünet alatt több cikket is sikerült megírnom, volt, amit akár egy hét, vagy épp egyetlen nap alatt is.

Aztán elérkezett az ősz, és a 11. osztály elég sok nehézséget gördített elém – ám ezeket meglepő módon elég könnyedén sikerült kiküszöbölnöm. Természetesen számomra továbbra is az iskolai tanulmányaim maradtak a legfontosabbak, ám sikerült úgy beosztanom az időmet, hogy az újságírást is megőrizhessem, mint rendszeresen űzött hobbit.

S hogy hogyan is működik nálam az újságírás folyamata? Hogyan jön az ihlet? Vagy hogyan osztom be az időmet?

Nos, most elsősorban ezekre a kérdésekre szeretnék választ adni – minden olyan olvasó számára, aki maga is szeretne elindulni az újságírás útján. Fogadjátok sok szeretettel ezt a cikkemet is – egy olyat, amely talán még közelebb áll az újságíráshoz, mint bármelyik korábbi munkám!

Időbeosztás

Mint ahogy fentebb már kitértem rá, számomra a legnehezebb feladat az időbeosztás volt, amitől igazából kicsit jobban féltem, mint kellett volna. Eleinte mindig rövid cikkeket írtam, amelyek megalkotása nagyjából fél órát vagy egy órácskát vett igénybe. Nyilvánvalóan ez sokszor attól is függött, hogy milyen témában dolgoztam: saját gondolatokat foglaltam össze, vagy például receptet írtam, amelyhez sokszor pontos mértékekre volt szükség a hozzávalók esetében. Ezt követően elkezdtem hosszabb cikkekkel előrukkolni, amelyek szintén körülbelül 1 órát vagy 1,5 órát vettek igénybe, a fentebb említett tényezőktől függően. Végezetül, de nem utolsósorban, eljutottam napjainkig, amikor már nagyobb terjedelemben tudok írni, nagyjából ugyanannyi idő alatt, mint korábban.

S hogy mikor és hogyan van időm ezekre? Alapvetően három olyan helyzet és hely van, amit újságírásra szánok, ezek a következők: otthon, az esti órákban, amikor befejezem a házi feladatot és a tanulnivalót; hosszú utazások során; illetve – bármennyire is illetlenül hangzik – legtöbbször az unalmasabb, vagy lyukasórák alatt az iskolában.

Nyilvánvalóan az utóbbi esetben több befolyásoló tényező is felléphet, mint például a körülöttem lévő zaj, amely elvonja a figyelmemet, az ötletek hiánya, vagy a már jól ismert fáradtság, különösen a reggeli és az esti órákban. Mindezek ellenére mindig igyekszem ezek közül legalább egy helyzetet megragadni, ha nem is nap mint nap, de legalább heti 3-4 alkalommal, néha csak azért is, hogy rutinos maradjak.

Ötlet- és ihletforrások

A következő probléma, amivel újságíróként szembesülök, az ihlet és a segítő gondolatok hiánya. Meglepő módon számomra a legnagyobb segítség, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat, maga az olvasás. Ezáltal sikerül bővítenem a szókincsemet, ami nagyon fontos, hiszen így sokkal tisztábban tudom kifejezni azokat a gondolatokat, amelyek egy adott témával kapcsolatban bennem keringenek. Az olvasás nagyban segíti ezt a folyamatot, ezért amikor tehetem, igyekszem olyan könyveket is elolvasni, amelyek nem feltétlenül kapcsolódnak az iskolához.

Vannak azonban olyan helyzetek is, amikor nem tudok dönteni egy cikk témájáról, vagy nem találok jó, figyelemfelkeltő beszédtémát. Annak érdekében, hogy ezt a problémát kiküszöböljem, előfordul, hogy egy adott hónap vagy hét első napján összeírom azokat a témákat, amelyeken írni szeretnék, és beosztom őket napokra. Így, ha csúszom, vagy nem tudok naponta dolgozni, a következő nap könnyen bepótolhatom a lemaradást.

A lista vezetése nagyon hasznos tud lenni, különösen akkor, amikor úgy érzem, hogy nincs elég ötletem a témákhoz.

Cikkek megírásának módja

A cikkeim megírása általában abból áll, hogy informálódom. Akár internetes oldalakról, családtól, könyvekből vagy interjúk esetében olyan személyektől, akikkel beszélgetés következik. Nagyon sokszor kulcsszavakat írok le, és azok köré építem az egész megfogalmazást, valamint magát a gondolatmenetet is. Amikor hosszabb fogalmazást írok, már a munkafolyamat legelején kiszámolom, hogy melyik paragrafusba hány szó kerül, és annak az adott résznek mik a legfontosabb gondolatai. Ezzel együttesen odafigyelek arra is, hogy olyan témákban írjak, amiket a körülöttem lévő emberek, vagy talán a nagyobb társadalom óhajt, és pont aktuális a jelenkori ember életére nézve. Mindig fontosnak tartom, hogy hosszabb bekezdéseket írjak annak értelmében, hogy megfelelően előkészítsem a mondanivalómat, hogy az emberek, akik olvassák a cikkemet, kicsit engem is megismerjenek, és nekikészüljenek a rájuk váró témára. Valamint, hogy kicsit könnyebben értelmezhető gondolatokkal, több érzéssel fejezhessek ki akár egy komolyabb témájú cikket is.

Összességében a cikkírás és az ezekkel való foglalkozás ugyan időigényes folyamatnak tekinthető, mégis teljes mértékben megéri, mert általuk egy sokszínűbb, több gondolattal teli életet élhetünk. Rengeteg témát választhatunk, amelyek az élet különböző területeire repíthetnek minket, és amelyekkel más embereket is magunkhoz vonzhatunk, hogy együtt repülhessünk. Szerintem a cikkírás teljes mértékben hasznos, és ha nem is hetente több millió cikkel állunk elő, havonta néhány munka is segíthet minket a fejlődésben.

Kiemelt fotó: Milwaukee Independent

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály