Miért nem tanítanak meg minket tanulni?

Gondolom, nektek is ismerős az érzés: ülünk egy halom jegyzet fölött, próbálunk tanulni, de igazából csak bámuljuk a fehér papíron a sötét karcokat órákon át, és imádkozunk, hogy megmaradjon belőle bármi is. Ismételgetjük a bonyolultabbnál bonyolultabb definíciókat, próbálkozunk átrágni magunkat a különböző képleteken, azonban ezek olyan mélyre bújnak el az emlékezeteinkben, mintha sosem léteztek volna.

Általános iskolától egészen az egyetemig végigjárjuk a különböző oktatási rendszereket, mindenhol máshogy bánnak velünk, más elvárásokat fektetnek elénk. Eleinte még csak légy jó tanuló, járj el sok versenyre, tegyél az iskoládért és a tanáraidért, majd legyél jobb, szárnyald túl magadat, írj tökéletes érettségit, juss be gond nélkül álmaid egyetemére, képes vagy rá, hiszen diák vagy, neked az az egyetlen dolgod, hogy tanulj.

Az a kérdés azonban sosem hangzik el, hogy hogyan is tanuljunk hatékonyan? Hiszen erre senki sem tanít meg minket.

Az oktatási rendszer napjainkban alapvetően a teljesítményre épül: az a fontos, hogy valaki tudja az anyagot, teljesítse az elvártakat, nem pedig az számít, hogy ezt az anyagot milyen szenvedések árán tudta megtanulni. Ebből pedig nyilvánvalóan adódik az a tény, hogy hosszútávon lassacskán már képtelenek vagyunk megjegyezni fontos információkat, hiszen középiskola vagy akár egyetem ideje alatt a rövid távú memorizálás volt számunkra a legkézenfekvőbb.

Biztosra veszem, ha most megkérdeznék valakit arról, hogy mennyi maradt meg neki az érettségire megtanult anyagokból, a legtöbben azt mondanák, hogy szinte semmi, és nem számít, hogy tavaly vagy öt éve végeztél, hiszen az agyad ezt nem tartotta többé már fontos információnak. Éppen ezért képtelen vagy feleleveníteni az emlékeidet. Mert már jóformán nincsenek is ott.

Ebben a rendszerben a tanulási stratégia már rég nem számít. Ha valaki egy adott tantárgyat nem tud hatékonyan megtanulni, azt önkéntelenül is lustának, szétszórtnak és „nem egyetemre valónak” nevezik, pedig lehet, hogy csak soha nem tanította meg neki senki, hogy hogyan kellene hatékonyan tanulnia. Mert lehetséges, hogy van, amibe nem kell mélyen beleásd magad, azonban van olyan is, amit logikusan kell megértened. De hogyan kellene ezt kivitelezni?

Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor kaptam jótanácsokat a tanáraimtól, akár középiskolában arról, hogy hogyan tanuljak hatékonyan. Azonban azt, hogy hányan kiabálták ránk szüntelenül azt, hogy ne magolj, mert nem maradsz semmivel, egyszerűen képtelen lennék megszámolni.

A tanulás szinte kivétel nélkül mindenki számára egy készségként van jelen, amit fejleszthetünk, akárcsak a sportot vagy a zenét, mégsem vesszük magától értetődőnek, hogy fejlesszük ezeket a készségeket, éppen azért, mert soha senki nem beszél mélyen róluk. Sem a tanárok, sem a szülők, még a diákok sem egymás között, mikor négy fal között vannak.

Napjainkban minden egyes sarkon lehet zeneoktatókat találni, akik megígérik neked, hogy tökéletesre tudják fejleszteni a tudásodat. Számtalan sportág van, ahol az edzők a legjobbat hozzák ki belőled, nem számít, milyen áron. Azonban az, ha valaki iskolában járás mellett külön tanárhoz is kényszerül elmenni, valamiért hatalmas nagy szégyennek számít.

A mai tanulság: nem vagy buta, csak soha nem tanította meg neked senki, hogyan legyél hatékony.

Kiemelt fotó: Amy Ellison, Colour in Corrie

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év