Májusi értékeink – II. rész

Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan hallottak már a romániai választások kimeneteléről, és mindenkinek megvan a sajátos véleménye is ezzel kapcsolatban. Sokan helyesnek gondolják, hogy az a személy nyert, aki nyert – neveket most nem szeretnék mondani. Ezzel ellentétben viszont rengetegen vannak, akik igazságtalannak érzik ezt a fajta felállást, ami egyébként teljesen természetes és jogos is, hisz nem mindenki pendül egyforma húron másokkal.

Összességében nem szeretném a cikkem témáját teljes mértékben a politika felé irányítani, viszont nem véletlenül hoztam fel ezt a példát, ugyanis ez a legaktuálisabb példa arra, hogy az emberek sokkal inkább szimpatizálnak a rációval, mintsem csupán a kinézettel.

Ha egy kicsit nagyobb körökre bontjuk a témát – akarom mondani: az elnökválasztáson is túlmutatóan –, akkor megfigyelhetjük, hogy a történelem során természetes módon mindig is szükség volt, és jól is jött, minden olyan feltaláló vagy szakember munkája, aki a külsőségekkel foglalkozott. Legyen szó divattervezőkről vagy sminktermékek megalkotóiról. Ugyanakkor mégis azok a személyek kaptak – és talán kapnak is – nagyobb figyelmet, akik a tudományokat fejlesztették. Még egyszer kiemelném: mindenki, aki hozzátett ahhoz, hogy világunk ide jusson, tiszteletre méltó. A szívünk örökké hálás lehet érte. De azok a gondolkodók, akik az értelmiségi szintünket emelték, valamilyen formában mégis több elismerést érdemelnek.

A legfőbb ok talán az orvostudomány fejlődése, hiszen ez volt az az ág, amely a leginkább igényelte az újítást – annak érdekében, hogy betegségeket gyógyíthassanak, és ezzel emberi, illetve állati életeket menthessenek meg. Ezzel párhuzamosan fejlődtek a nyelveink is, amelyek lehetővé tették, hogy sokszínűbb, érdekesebb kifejezéseket használjunk, és könnyebben ki tudjuk fejezni érzéseinket, gondolatainkat. Mindemellett fejlődött a fizika, a matematika, a jog és más tudományágak is – ezek együttes ereje formálta a mai kultúránkat, a logikus gondolkodásunkat, és azt, hogy minél több lehetőség álljon a rendelkezésünkre.

Na de kik is lehettek ezek a hősök, akik évek, évtizedek, sőt, generációról generációra, évszázadokon át tettek azért, hogy a világunk eljusson erre a szintre – s talán még tovább is? Kibogozva a mondanivalómat: most ezekről a különleges személyekről szeretnék beszélni, akik egy módon körbe is fogják a választási hétvége történéseit.

Carl von Linné

Carl von Linné 1707. május 23-án született, és belőle vált Svédország egyik legtehetségesebb természettudósa, orvosa és botanikusa. Apja, Nils Ingermarssonként látta meg a napvilágot, és ezzel a névvel is élt gyermekei születéséig, ugyanis abban az időben nem volt elterjedve a kereszt- és vezetéknév rendszeres, mai formában való használata. Amikor apja egyetemre ment, vezetéknevet választott magának, amely nem más volt, mint a Linnaeus, ami hársfát jelentett. Így születendő fia, Carl, már a Carl Nilsson Linnaeus nevet viselte, amit később Carl von Linné-re változtatott, amikor Adolf Frigyes svéd király nagyobb rangra emelte.

Na, de ne ugorjunk ennyire előre.

A fentebb már többször említett édesapja, Nils, lelkész volt, és erre a pályára szánta volna fiát is, aki a gimnázium elvégzése után hamar rájött, hogy ő valójában a biológiával szeretne foglalkozni. Ezt követően Hollandiában tanult tovább, ahol a lundi egyetemen megbarátkozott Arisztotelész és Tournefort tanaival, majd végleges elhatározásra jutott azzal kapcsolatban, hogy biztosan biológus szeretne lenni.

1728-ban az Uppsalai Egyetemen tanult tovább, ahol ifjabb Olof Rudbeck tanítványa, segédje, majd később utódja is lett, amely időszakában a növények szaporodásával foglalkozott. 1732-ben Lappföldre utazott, ahol a lappokat tanulmányozta, illetve a náluk lévő ásványokat és növényeket, valamint a barlangászok tüdőbetegségeinek okait.

A következő évben eljegyezte, majd feleségül vette Sara Elisabeth Moræa-t, akivel Hollandiába költözött, itt pedig 1735-ben orvosdoktorrá avatták. Ezt követően Franciaországban és Angliában utazgatott, valamint tanulmányait fejlesztette, végezetül pedig Stockholmban telepedett le mint orvos. 1740-ben visszatért az Uppsalai Egyetemre, ahol tanult, és elkezdett tanítani is, majd az ottani botanikus kert igazgatását is az ő kezeire bízták. Itt elsősorban az állatokat és a növényeket nevezte el, amelyek eddig idegenek voltak. Ezt követően gondolatait foglalta könyvekbe, művekbe. Majd 1774 és 1776 között szélütés érte, lebénult, és négy év szenvedés következtében 1778. január 10-én hunyta le szemeit.

Zirzen Janka

Zirzen Janka 1824. május 23-án született Jászberényben, és korának egyik legkiemelkedőbb pedagógusa és nevelőnője vált belőle. Gyermekkoráról kevés információ maradt fenn, így életéről csak 15 éves korától kaphatunk pontos leírásokat, amikor is Janka már saját magát tartotta el, és dolgozott mint nevelőnő. Mindemellett tevékenykedett és politikai lépéseket tett a város társadalmi mozgalmaiban is.

1869-től az első Magyar Királyi Tanítónőképző, majd 1875-től az Erzsébet Nőiskola igazgatónője lett. Ezzel egyidőben az ipari iskolákat kellett tanulmányozni külföldön és belföldön is egyaránt, annak érdekében, hogy ne csak szellemileg fejlett lányokat neveljenek, de munkás, dolgozó lányokat is. Külföldi látogatásai és tanulmányai során – például Bécsben és Párizsban – felszerelt ipari gépeket is szerzett, amelyek az ipari oktatás fejlődését eredményezték az országban.

1877-ben maga Ferenc József is meglátogatta az általa működtetett intézményeket, és kitüntette Jankát a Koronás Arany Érdemkereszttel, amely a legnagyobb nőnek adható kitüntetés volt.

1881-ben megszüntették az elemi iskolákat, és helyettük bevezették a háziipari és a munkamesternői iskolák működtetését. Az ezt követő időkben több elemi iskolát nyitottak újra, s hiába kapott nagyobb rangot, végül 1896-ban visszavonult munkájától. Zirzen Janka 1904-ben hajtotta örök nyugalomra fejét.

Vidor Miklós

Vidor Miklós 1923. május 22-én született, és ugyan kevésbé ismert, mégis nagyon tehetséges író, költő és műfordító vált belőle. Gyermeki éveiről szinte semmilyen információ nem maradt fenn, így az első dokumentált cselekedete 1947-ben volt, amikor befejezte tanulmányait német–magyar–esztétika szakon a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Ezzel egy időben rendszeresen jelentette meg verseit, műveit, irodalmi írásait a Vigiliában, majd titkárként dolgozott a Magyar Művészeti Tanácsnál – legalábbis addig, amíg azt fel nem számolták.

1950-től szabadfoglalkozású író, majd költő lett, akit az Újhold-nemzedék tagjai közé soroltak. Műveinek fő témái a szerelem, a család, és az ezekhez kapcsolódó ellenszenv, ellentétek voltak, amelyekhez a kamaszkori küzdelmek is hozzátársultak.

Legfőbb és legismertebb művei a következők voltak: Fölszáll a köd, Magánbeszéd, Határon, Lakatlan évszak, Szökőár, Galambposta, Sebesültek, Ketten a hegyen, Hazugságok, A zsákos ember, Önkéntes hajótöröttek, illetve egyetlen drámai műve: Az utolsó sereg.

Vidor Miklóst a halál fekete angyala 2003. március 9-én, 79 éves korában érte el. Magánéletét tekintve 1972-ben házasságot kötött Buzás Jolánnal.

Emlékük és munkásságuk lelkünkben örökké él!

Kiemelt fotó forrása: https://www.flickr.com/photos/29968526@N08/3814387737

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály