Szokások, amelyeket el kellene engednünk…

Az élet számos területén – legyen szó munkáról, magánéletről, kapcsolatokról vagy akár önmagunkkal való viszonyunkról – gyakran előfordul, hogy tudatosan vagy tudattalanul elferdítjük a valóságot. Hajlamosak vagyunk arra, hogy szebben tüntessük fel a dolgokat, mint amilyenek valójában, elhallgatunk részleteket, vagy saját magunkat is becsapjuk egy-egy kellemetlen igazság elkerülése érdekében. Ezek a kisebb-nagyobb torzítások az idő múlásával rögzült szokásokká válhatnak, amelyek – bár eleinte ártalmatlannak tűnnek – hosszú távon negatívan befolyásolhatják életminőségünket, kapcsolatainkat és önismeretünket. Éppen ezért fontos lenne felismerni és tudatosan elhagyni ezeket a beidegződéseket. A mai alkalommal néhány tipikus példát szeretnék kiemelni ezek közül, amelyekkel talán te is gyakran találkozol a mindennapokban.

Elsőként a rossz alvási szokásokat – vagy inkább azok teljes hiányát – említeném meg. Nem lenne szabad természetesnek vennünk, hogy hajnal 3-4 óra körül fekszünk le aludni. Bár egyre gyakoribb jelenség, különösen a fiatalabb korosztály körében, ez a fajta életmód hosszú távon komoly károkat okozhat a szervezetünkben. Az alvás nem csupán pihenés, hanem egy olyan alapvető biológiai szükséglet, amely kulcsszerepet játszik az immunrendszer működésében, a hormonháztartás egyensúlyában, a mentális egészség megőrzésében és az általános regenerációban. Ha ezt rendszeresen figyelmen kívül hagyjuk, annak fizikai és lelki következményei egyaránt jelentkezni fognak.

Gyakori hiba, hogy olyan helyzetekbe mászunk bele, amelyekre valójában egyáltalán nem állunk készen. Kétségtelen, hogy az élet néha megköveteli a bátor lépéseket, és vannak pillanatok, amikor nem lehet minden részletet előre látni – ilyenkor valóban érdemes kockáztatni, mert a fejlődés gyakran a komfortzónán túl kezdődik. Ugyanakkor fontos különbséget tenni a konstruktív bátorság és az elhamarkodott döntések között. Például, ha egy kapcsolat vége után még nem dolgoztad fel az érzelmi veszteséget, és belül érzed, hogy nem állsz készen egy új kapcsolatra, akkor jobb, ha nem is erőlteted. Az ilyen helyzetekben nemcsak saját magadnak ártasz – hiszen a feldolgozatlan érzések előbb-utóbb utat törnek maguknak –, hanem a másik félnek is, aki talán nyitottan és reményekkel telve lépne be az életedbe. A türelem és az önismeret sokkal értékesebb, mint a látszólagos előrehaladás.

Sokan hajlamosak vagyunkbecsmérlőenbeszélni önmagunkról, lekicsinyelni a teljesítményünket, és nem megélni, nem elfogadni a saját sikereinket. Mintha mindig lenne valaki, aki jobban csinálja, többet ér el, vagy akinek „tényleg” jár az elismerés – de mi magunk valahogy sosem vagyunk elég jók hozzá. Ez az önszabotáló hozzáállás nemcsak az önbizalmunkat rombolja, hanem hosszú távon megakadályozza azt is, hogy igazán értékeljük azt, amit elértünk. Pedig minden apró siker, minden előrelépés számít – és jogunk van örülni ezeknek. Fontos lenne megtanulni ünnepelni önmagunkat, elismerni a fejlődésünket, és nem folyamatosan megkérdőjelezni értékünket. Mert ha mi sem hiszünk magunkban, hogyan várhatnánk el másoktól, hogy higgyenek bennünk?

Tisztában vagyok vele, hogy ezeknek a beidegződéseknek az elhagyása egyáltalán nem könnyű. Én magam is gyakran küzdök velük, és messze nem vagyok tökéletes abban, hogy minden helyzetben tudatosan cselekedjek. Mégis fontosnak érzem kimondani ezeket – nemcsak nektek, hanem magamnak is. Emlékeztetőül. Mert egy életünk van, és lenne benne lehetőség sokkal többre is, ha nem gátolnánk saját magunkat újra és újra ugyanazokkal a káros szokásokkal vagy beidegződésekkel. Nem arról van szó, hogy egyik napról a másikra meg kellene változnunk, hanem arról, hogy lépésről lépésre elinduljunk egy tudatosabb, teljesebb élet felé. És ha ehhez akár csak egyetlen ilyen szokás elhagyása közelebb visz bennünket, akkor már megérte elgondolkodni rajta!

Kiemelt fotó forrása: Nicole Mason | Unsplash

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év