
A manipuláció művészete
Hogyan ismerheted fel a gázlángolást (gaslighting), mielőtt egyáltalán rájönnél, hogy bekapcsoltad a gázt?
A gaslighting nem arról szól, hogy valaki elfelejtett egy fontos eseményt vagy információt, hanem arról, hogy azt is letagadja, hogy valaha hallott róla. Ilyenkor: gratulálunk, épp most gyújtották be a gázt. És nem a konyhában.
A gaslighting apró jelei (avagy mikor kezdj el kételkedni abban, hogy te vagy a hülye):
- „Ez csak a fejedben létezett.” → A klasszikus lekezelés és gyors lezárás, hiszen inkább intézzük el ennyivel. És talán ilyenkor te magad is elkezded megkérdőjelezni, hogy tényleg igazad volt-e.
- „Soha nem mondtam ilyet.” → Spoiler: dehogynem. Elég sokszor. Furcsa mód mégsem emlékszel rá.
- „Drámai vagy.” → Igen. Drámai. Jogosan ám.
Gyors teszt, amit megkérdezhetsz magadtól legközelebb, amikor ebben a tüzes szituációban vagy:
Hallottam, hogy ő ezt mondta, annak ellenére, hogy letagadja?
Láttam ezt én?
Megbolondultam?
Ő bolondult meg?
A válasz: igen – és nem, nem vagy bolond, csak valaki szeret a tűzzel játszani. Hiszen valaki kedvességgel is el tudja érni, hogy megbántson.
A gaslighting nem új jelenség. A nevét egy 1944-es filmről kapta, ahol a férj (!!) szándékosan bolondnak állítja be a feleségét – úgy, hogy manipulálja a környezetét.
Ez nem egy vita, vagy egy játszma, amit feltétlenül meg kell nyerj. Ez leginkább egy pszichológiai állapot. Nem verseny – csak akkor az, ha nem szállsz ki belőle időben, és hagyod, hogy te veszítsd el. Egy bizonyos szinten mindenki manipulál mindenkit. Viszont van, amikor jó szándékból tesszük – mert valakit meg akarunk óvni valamitől.
Kiemelt fotó: iStock
Kiss Virág,
Partiumi Keresztény Egyetem, Angol nyelv és irodalom,
I. év
