„Biletele și abonamentele!”

A „Biletele și abonamentele!” mondatot valószínűleg nem kell sokaknak bemutatni vagy elmagyarázni, hiszen szinte mindannyian találkoztunk már vele – általában az ellenőrök szájából halljuk, amikor jegyeinket vagy bérleteinket kérik számon a tömegközlekedésen. Ez a mondat egyszerűen a jegyek ellenőrzését jelzi, ami természetesen az ő munkájuk része és fontos feladatuk. Azonban az elmúlt években többször is tapasztaltam, hogy ezek az ellenőrzések nem mindig csak a szabályok betartását szolgálják, hanem néha átváltanak egyfajta hatalmi vagy hierarchikus játszmába. Nem ritka, hogy az ellenőrök magatartása vagy a helyzet kezelése feszültséget kelt, ami sokszor a hatalmi viszonyok egyenlőtlenségét tükrözi inkább, mintsem a szolgáltatás korrekt működését.

Egyik este, amikor hazafelé tartottam busszal, egy 12-13 éves fiút állítottak meg az ellenőrök. A fiúnak bár érvényes bérlete volt, mégsem fogadták el, mert elfelejtette a jegyét a gépnél is érvényesíteni, vagyis nem pöccintette le a bérletet az ellenőrzés előtt. A fiú azonnal megértette a helyzetet, és nem akart semmilyen problémát okozni. Udvariasan megkérdezte, hogy nincs-e valamilyen lehetőség, hogy büntetés nélkül rendezzék a dolgot, hiszen véletlenül felejtette el a validálást.

Erre azonban nem egy megértő válasz érkezett, hanem egy meglepő, szinte sértő kérdés:

„Süket vagy, vagy nem tudsz románul?” – ezt egy negyvenes éveiben járó férfi mondta neki, nyilván nem éppen barátságos hangnemben.

A fiút mintha csak szó nélkül elutasították volna, és a mellette álló nő sem próbált különösebben udvariasan vagy segítőkészen viselkedni. Még percekkel később is csak motyogtak valamit egymás között, mintha nem értenék vagy nem akarnának érdemben foglalkozni az esettel.

Nyilvánvaló, hogy a szabályokat be kell tartani, és a kivétel erősíti a szabályt – ez fontos, hiszen a tömegközlekedés működése csak így biztosítható. Ugyanakkor az a mód, ahogy ezt a helyzetet kezelték, szerintem nem volt megfelelő, és sokkal inkább éreztette a hatalmi fölényt, mintsem a segítőkészséget.

Sajnos én már többször találkoztam hasonló ellenőrökkel, akik nem igazán a szolgáltatás részének tekintik a tiszteletteljes bánásmódot, hanem inkább a határozottságot, vagy éppen az erő fitogtatását helyezik előtérbe. Ez pedig sokszor olyan feszültséget szül, amire senkinek nincs szüksége egy amúgy is fárasztó nap végén.

Kiemelt fotó: Ziarul de Iași

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év