Hol a határ a fejlődés és a kiégés között?

Az egyetemi évek sokunk számára olyan időszaknak számítanak, amelyek meghatározóak lehetnek az életünkben. A tanulás, az önállóság, a szakmai fejlődés és a közösségi élmények mellett azonban nagyon is jelen van az egyetemi hallgatók életében a túlterheltség, a stressz és a megfelelési kényszer, így teljesen jogos a kérdés, miszerint hol is lehet a határ fejlődés és kiégés között?

Ez a gondolat mostanában elég gyakran foglalkoztat, hiszen vizsgaidőszak előtt állva a negatív érzések, a szorongás és a stressz egyre jobban eluralkodnak rajtam, sokszor pedig egyszerűen nem tudok tenni ellenük.

Teljesíteni mindenáron. Eleinte még nekem is ez volt a fejemben, az első szesszió pedig hatalmas csalódással zárult. Csalódtam az egyetemben és magamban is, hiszen tudtam, hogy minden erőmet összeszedtem, mégsem tudtam annyira jól teljesíteni, amennyire azt elvártam volna saját magamtól.

A burnout fogalma sokáig, sőt még sok ember szerint most is kifejezetten a munkavégzéshez köthető, mai napig lenézik és kinevetik azokat a fiatal felnőtt hallgatókat, akik kiégésre panaszkodnak az állandó tanulás és vizsgázás miatt. Azonban ez egy nagyon is létező probléma a hallgatók körében, hiszen amint egyikünk elveszíti az érdeklődését saját szakterülete iránt, onnan legtöbbször egyenes út vezethet a kiégés felé, ahonnan pokoli nehéz visszajönni.

A folyamatos vizsgázás, a magas követelmények, a jövővel kapcsolatos bizonytalanság, a teljesítménykényszer, valamint az ezek közötti egyensúly hiánya egy olyan stresszállapotba vezeti a hallgatókat, amely hosszútávon nemcsak az egyetemi éveket, hanem a pályakezdést is nagyban megnehezíti.

Minden egyetem próbálja a legtöbbet nyújtani a hallgatóinak, 2025-ben pedig már számos olyan lehetőség áll az egyetemisták rendelkezésére, melyre évekkel ezelőtt nem lett volna sem igény, sem pedig lehetőség. Beszélhetünk itt Erasmus programokon keresztül, kutatási lehetőségen át egészen az ösztöndíjak nyújtotta lehetőségekig, mindenről, amiről csak álmodhatunk. Azonban azt sokszor hajlamosak elfelejteni, hogy egyszerűen nincs elég idő és energia arra, hogy a hallgatók mindenen részt vegyenek, minden programban benne legyenek, mert nem robotok vagyunk, hanem emberek, akiknek pihenésre és kikapcsolódásra is szükségük van.

Fontos lenne felismerni, hogy a minőség nem a mennyiségből fakad, nem kell túlterhelnünk magunkat ahhoz, hogy „eleget” nyújtsunk, hiszen minden ember akkor tud a leginkább kibontakozni, ha rátalál a saját békéjére és időt ad magának a fejlődésre. Mert nem attól fejlődünk, hogy mindig minden eseményen részt veszünk, hanem attól, ha minőségi időtöltést választunk.

A legfontosabb, amit meg kell kérdezned ma magadtól: hajlandó vagy-e időben észrevenni, mielőtt végleg elfáradnál?

Kiemelt fotó: Getty Images

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év