Büfészak, avagy a bölcsészkar (?)
Ismerősen csenghet sokak számára az ironikus megjegyzés: „Te bölcsész vagy? És mégis mennyit fogsz keresni a diplomáddal a Mekiben?” Gyakran találkozunk ehhez hasonló, lekicsinylő kifejezésekkel is, mint a „büfészak” vagy a „WC-s szak”, amelyek sajnálatos módon nem csupán egyes képzési területekre, hanem sok esetben általánosságban a bölcsészettudományi pályák egészére – például az irodalmárokra, nyelvészekre, történészekre, néprajzosokra – vetülnek.
Felmerül a kérdés: vajon mi állhat e sztereotípiák és előítéletek hátterében? Meggyőződésem, hogy mindez nagyban fakad a neveltetésből és az ebből eredő tájékozatlanságból – abból, hogy sokan nem ismerik e tudományterületek valódi értékét, jelentőségét és társadalmi hasznosságát.
Fontosnak tartok már az elején leszögezni valamit, amit sokan hajlamosak elfelejteni vagy figyelmen kívül hagyni: nem létezik olyan, hogy „felesleges szak” vagy „haszontalan tudás”. A világ sokkal összetettebb annál, semhogy egyes tudományterületeket le lehetne írni pusztán a gazdasági hasznosság vagy munkaerőpiaci kereslet alapján. Ami ma látszólag nem hoz azonnali és mérhető hasznot, az holnap váratlan módon válhat kulcsfontosságúvá – akár egy emberi kapcsolatban, egy váratlan élethelyzetben, vagy épp a gondolkodásunk, világlátásunk alakulásában.
Bármilyen területről legyen is szó, amit elmélyülten tanulunk – legyen az nyelvészet, irodalom, történelem, néprajz vagy bármely más humán diszciplína –, biztosra vehetjük, hogy valamilyen formában beépül a gondolkodásunkba, értékrendünkbe, és ezáltal előbb-utóbb az életünk részévé válik. Nem mindig közvetlen módon hasznosul, de képes más területeken – akár a munkahelyi helytállásban, akár emberi kapcsolatokban – értéket teremteni.
Amióta a Partiumi Keresztény Egyetem magyar–angol szakára járok, sok minden átértékelődött bennem – nemcsak a tudásról, hanem önmagamról és a világról alkotott képemről is. Ez részben oktatóimnak, részben a saját belső munkámnak, részben pedig azoknak az embereknek köszönhető, akikkel itt nap mint nap kapcsolatba kerülök. A képzés során rengeteg olyan tantárggyal találkoztam, amelyek túlmutatnak a klasszikus bölcsészképzés keretein: például az interperszonális kommunikáció, a kulturális projektmenedzsment vagy a szervezeti kommunikáció mind olyan területek, amelyek gyakorlati készségeket adnak – olyanokat, amelyeket bármilyen munkahelyi közegben kamatoztatni lehet. Az angol szakon pedig az olyan tantárgyak, mint a business communication vagy a public speaking, kifejezetten abban segítenek, hogy magabiztosabban és tudatosabban mozogjunk a nemzetközi munkaerőpiacon is.
A következő néhány gondolat szóljon azokhoz is, akik esetleg kifejezetten nem kedvelik a magyart mint tantárgyat, vagy épp nem látják, miért lenne értelme irodalmat olvasni. Pedig az irodalom jóval több, mint kötelező olvasmányok vagy évszámok felsorolása – a művek által emberi sorsokkal, érzésekkel, döntésekkel, hibákkal és újrakezdésekkel találkozunk. Megtanulhatunk belőlük szeretni, és talán ami még fontosabb: szeretve lenni. Segítenek eligazodni abban, hogyan viszonyuljunk másokhoz, hogyan viselkedjünk egy-egy élethelyzetben. Még a sokak által rettegett vers- vagy szövegelemzés is fejlesztheti az érzelmi intelligenciát, az empátiát, az árnyalt gondolkodást. Hiszen érző és gondolkodó lények vagyunk – épp ezért elengedhetetlen, hogy értsük, mi zajlik bennünk és körülöttünk. Bármilyen meglepő, de egy bölcsészkar ebben is segíthet. Őszintén mondom: ha lehetőségem lenne, mindenkinek elmesélném, mennyi mindent lehet profitálni ezen út sokszor alulértékelt változatából. Mert egyetlen szak sem garancia a sikerre. Lehetsz mérnök, orvos, informatikus – ha hiányzik belőled a kitartás, az elhivatottság és a rugalmasság, nehezebben boldogulsz.
Ha újrakezdhetném, akkor is gondolkodás nélkül ezt a szakot választanám. Nemcsak azért, mert rengeteget tanultam, hanem mert közben fejlődtem emberként is – gondolkodásban, önkifejezésben, kitartásban. Őszinte szívvel ajánlom mindenkinek, aki nem csupán egy papírt szeretne a kezében tartani, hanem olyan értékeket, amelyek túlmutatnak a világ mérhető javain – olyan tapasztalatokat és tudást, amely nem vásárolható meg, hanem csak átélhető, és amely véglegesen formálja az ember lelkét.
Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év