Amikor az „ég” a földre szállt

Pünkösd a keresztény egyházi év egyik legjelentősebb ünnepe, amely húsvét után ötven nappal következik, és a Szentlélek eljövetelét ünnepli. A bibliai történet szerint ekkor áradt ki a Szentlélek az apostolokra, akik ennek hatására különféle nyelveken kezdtek beszélni, és megkezdték Krisztus tanainak hirdetését. Ez az esemény a keresztény egyház születésének is tekinthető.

Az ünnep a Szentháromság harmadik személyének, a Szentléleknek a kitöltését jelzi, amely által Isten új szövetséget kötött az emberiséggel. A Biblia szerint az apostolokat lángnyelvek formájában szállta meg a Szentlélek, és erőt adott nekik a tanítás terjesztésére. A keresztény világban ez a nap a megerősítés, az isteni küldetés vállalásának ünnepe.

Magyarországon pünkösdhöz számos népszokás kapcsolódott, amelyek a keresztény ünnep mellett a tavaszi termékenységvarázslás és párválasztás ősi hagyományaiból táplálkoztak. Ezek közé tartozott a pünkösdi királyválasztás, a pünkösdi királynéjárás, valamint a pünkösdfával vagy zöldágjárással kapcsolatos szokások.

A leglátványosabb pünkösdi népszokás a pünkösdi királyválasztás volt. Ez elsősorban a legények vetélkedője volt, amely során különféle ügyességi és erőpróbákon (lovaglás, tusakodás, futás, karikadobás stb.) kellett bizonyítaniuk rátermettségüket. A győztes lett a „pünkösdi király”, akit tréfásan az év urának kiáltottak ki.

A pünkösdi király különféle kiváltságokat élvezett a közösségben: például a kocsmában ingyen ihatott, a közös munkák (pl. kaszálás) alól mentesülhetett, és egyes helyeken még a bíráskodás jogát is megkapta egy időre. Bár a cím csak egy évig vagy néhány napig tartott, a közösségi megbecsülést és szórakozást biztosan garantálta.

A pünkösdi királynéjárás a lányok ünnepe volt, amely tavaszi termékenységvarázslásból eredő, dramatikus jellegű népszokás. Négy lány egy ötödiket – a „királynét” – vezetett házról házra. A királyné fehérbe öltözött, fejét virágkoszorú ékesítette. A lányok énekeltek, köszöntőt mondtak, és termékenységvarázsló énekekkel, áldáskívánással szerepeltek a házaknál. A szereplés után apró ajándékokat, tojást, pénzt kaptak.

Ez a hagyomány egyrészt a termékenység biztosítását, másrészt a közösségi összetartozás és a lányok párválasztásra való „bemutatását” is szolgálta.

Egyes vidéki tájakon a pünkösdfa-állítás is szokás volt. Ez hasonlított a májusfa-állításhoz: a legények feldíszített zöld ágat vagy kis fát állítottak a lányos ház elé. Ez a lány iránti vonzalom jele volt. A zöldág a természet megújulását, a tavasz diadalát szimbolizálta.

A zöldágjárás során a lányok énekelve, zöld ágakat lengetve vonultak végig a falun, ünnepelve a természet ébredését és az élet körforgásának megújulását.

Napjainkban a pünkösdi népszokások közül csak néhány maradt fenn, főként hagyományőrző rendezvények és néptáncegyüttesek előadásai révén. Azonban Pünkösd ünnepe ma is fontos része a keresztény vallási életnek: sok helyen tartanak bérmálkozásokat, különösen katolikus közösségekben.

Az ünnep munkaszüneti nap is Magyarországon, lehetőséget adva a családoknak a közös pihenésre, feltöltődésre. Pünkösd tehát nem csupán egyházi ünnep, hanem a közösséghez tartozás, az összetartozás és a megújulás ünnepe is. Hagyományai, szokásai és lelki üzenete mind a mai napig élő kapcsolatot teremtenek múlt és jelen között.

Kiemelt fotó forrása: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/p-736E3/punkosdi-kiralynejaras-738AA/

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év