Májusi szentek és a néphagyomány világa

A május nemcsak a természet megújulásának ideje volt a régi falusi közösségek számára, hanem különleges szentek ünnepei révén is bővelkedett szimbolikus jelentésekben. Flórián, Nepomuki János és Orbán alakja három olyan jelképes pillérre – tűz, víz, bor – épül, amely meghatározta a paraszti élet ritmusát, félelmeit és reményeit.

Flórián – a tűz őrzője (május 4.)

Szent Flóriánt a tűzoltók és a tűzzel dolgozók védőszentjeként tisztelték. Bár a vele kapcsolatos néphagyományok elszórtak, a tűz gyújtásának rituáléi sokat elárulnak a félelemről, amely a tűz erejét övezte. A Mura-vidéken csak férfiak gyújthattak tüzet ezen a napon, s még ők is kézmosással és vízpermetezéssel kezdték a szertartást, hogy a láng ne váljon pusztítóvá. Más vidékeken – például Lendva környékén – egyáltalán nem raktak tüzet. A göcseji falvakban még a századfordulón is ősi módon, dörzstűzzel lobbantották fel az első lángot, majd a falu közössége erről gyújtotta meg saját tüzét.

Nepomuki Szent János – a víz szentje (május 16.)

A folyók, tavak és malmok világának szentje, Nepomuki János, a hajósok és vízimolnárok védelmezője volt. Ünnepe látványos vízi körmenetekkel járt, különösen a Duna menti településeken. Baján a Jánoska-eresztés során a szent szobrát fáklyás, ágakkal és zászlókkal díszített dereglyén vitték végig a folyón, amelyet kivilágított csónakok kísértek. A menet végül a főtéri mulatságba torkollott – evés, ivás és ünneplés zárta az eseményt. Hasonló módon Mohácson is megrendezték az ünnepet, ahol a kompot díszítették fel, s eresztették le a vízen a szenttel.

Szent Orbán – a bor és időjárás szentje (május 25.)

A tavaszi fagyosszentek sorába tartozó Szent Orbánt a szőlőtermelők különösen nagy tisztelettel övezték – vagy éppen haraggal, ha rossz időt hozott. Az Ipoly mentén „Urbánkának” nevezték, s a szőlőhegyeken szobrot vagy kápolnát állítottak a tiszteletére. A hiedelem szerint jó idő esetén megkoszorúzták, borral locsolták a szobrot, s egész nap ünnepeltek. Ha azonban fagy vagy jégeső fenyegetett, a szentet szidták, kövekkel dobálták, vagy szalmából készített alakját égették el, ezzel próbálva kiengesztelni a természet erőit. Egyes vidékeken, például Adonyban, a virágokkal díszített kápolnában tartott misén szentelt növényeket vittek haza, hogy azok megvédjék a présházat a villámcsapástól.

E három májusi szent kultusza jól példázza, miként szőtte át a vallásos hit és a természet iránti tisztelet a paraszti élet minden szegletét. A tűz, a víz és a termés kérdései – élet és halál mezsgyéi – szakrális keretek között nyertek értelmet, és máig eleven nyomot hagytak a vidéki közösségek hagyományaiban.

A májusi jeles napok sorába tartozik még a folyó hó első napja (május 1.), illetve a hónap első vasárnapja is, amely az anyák napja címet viseli magán. Ezt és a felsoroltakat követően beszélünk még a Pünkösdi ünnepkörről, illetve az úrnapi szokásokról is, de ezekről bővebben majd csak a későbbiekben.

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év