Fiktív karakterek vizsgálata az anyai archetípusok tükrében – I. rész

Az anya szerepe minden ember, különösen a gyermekek életében nélkülözhetetlen. Ez nem csupán közhely vagy elcsépelt sztereotípia, hanem számos tanulmány és élethelyzet is alátámasztja. Azok a gyermekek, akik anyai jelenlét hiányában nőnek fel – még akkor is, ha az anya fizikailag jelen van, de érzelmileg elérhetetlen –, később komoly mentális problémákkal küzdhetnek.

Az anyai archetípusok számos formában jelennek meg a kultúrában és a pszichológiában, amelyek alapvetően meghatározzák a gyermek érzelmi fejlődését. Az alábbi táblázatban feltüntetem a leggyakoribb típusokat (amelyek nincsenek hivatalosan meghatározva).

Anyák napja alkalmából egy rövid elemzéssorozattal készültem számotokra, amelyben olyan fiktív karaktereket vizsgálok meg, akik kapcsolatuk vagy személyiségük révén illeszkednek a fent említett anyai archetípusoknak legalább egyikébe. A sorozat első részében Brooke Davis, a Tuti gimi (One Tree Hill) című sorozat ikonikus szereplője és édesanyja közötti bonyolult viszonyrendszert elemzem az archetípusok tükrében.

Brooke Davis egy jómódú családba születik, ám már egészen kisgyermekkorától kezdve nélkülöznie kell szülei érzelmi jelenlétét. Bár anyja személyiségére és viselkedésére csak a későbbi epizódok világítanak rá egyértelműen, én most az elemzést az anya viselkedéséből fakadó következmények felől közelítem meg. Brooke édesanyja egyértelműen a hiányzó/elutasító és az árnyék-anya archetípus jegyeit hordozza magán. Ezt elsősorban állandó érzelmi és fizikai távolsága igazolja, emellett több jelenetben is nyílt elutasítást tanúsít: például amikor kifejezi, hogy soha nem akart gyereket, és Brooke születése „tönkretette” a karrierjét. Emellett megjelenik benne a féltékenység is: lánya sikerei frusztrálják, mert azt az életet testesítik meg, amelyre ő maga is vágyott, de nem ért el. Többször is hangsúlyozza, hogy lánya mindent neki köszönhet – ezzel is elvéve Brooke-tól a saját eredményei feletti öröm jogát.

Ennek a mélyen gyökerező, diszfunkcionális anya-lánya kapcsolatnak súlyos következményei lesznek Brooke életére nézve. A sorozat első három évadában különösen jól látható, hogy Brooke képtelen az egyedüllét elviselésére – retteg a magánytól, mivel gyermekkorában senkire sem számíthatott érzelmi támaszként, különösen nem az anyjára. Kapcsolataiban nem tud megállapodni: ha mégis képes kötődni valakihez, azt gyakran a saját határai feladásával teszi, csupán azért, hogy szeretve érezhesse magát – azt a szeretetet keresve, amit otthon kellett volna megkapnia. Nehezen kér segítséget, mindent önállóan akar megoldani, hiszen ehhez szokott hozzá. Noha a későbbi évadokban tudatosan dolgozik ezen traumák feldolgozásán, az anyai szeretet hiányából fakadó sebzettség mélyen beépül személyiségébe, és hosszú időn át határozza meg kapcsolatait, önértékelését és döntéseit.

A sorozat következő részeivel hamarosan jelentkezem. Addig is, ha eddig nem volt alkalmatok megismerkedni a Tuti gimi világával, szívből ajánlom figyelmetekbe!

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év